A családalapítás, gyermekvállalás igazi mérföldkő mindenki életében. A legtöbb esetben az öröm és a lelkesedés mellé némi félelem is vegyül, hiszen ez egy olyan esemény, mely gyökeresen megváltoztatja a mindennapokat, ráadusul ismeretlen terep, és az ismeretlennel a legtöbben némi aggodalommal néznek szembe. Mégis, az esetek többségében felülkerekedik a várakozás izgalma, és minél hamarabb szeretné a pár mindkét tagja kézben tartani a pozitív terhességi tesztet.  Ha ez sok hónapot várat magára, akkor érdemes meddőségi kivizsgáláson részt venni, hogy kiderüljön, milyen egészségügyi probléma áll a sikertelenség mögött. Azonban nem csak szervi, de pszichés okai is lehetnek annak, ha nem történik meg a fogantatás.

Először is nagyon fontos tudni, hogy a stressz (akár a családalapítás miatt, akár más dolgok miatt) erősen befolyásolja a hormonális állapotunkat, nem hiába hangoztatják az orvosok és a pszichológusok is, hogy a teherbeesés egyik legnagyobb ellensége a stressz. Ekkor ugyanis olyan hormonális változások indulnak meg, melyek megakadályozhatják a peteérést, a megfelelő ovulációt, a beágyazódást. Leggyakrabban az szokott a probléma lenni, hogy megnő az agyalapi mirigy által termelt prolaktin mennyisége, melyet terhességi hormonnal is neveznek, hiszen a terhességet, a tejelválasztást hivatott támogatni.  

Viszont, ha várandósság/szoptatás nélkül túl nagy mennyiségben termelődik (alap esetben csak igen kevés van belőle), akkor az bizony olyan változásokat generál, melyek hatással vannak a nemi hormonok termelődésére, így nem megy végbe megfelelően tüszőérés, a nő nemi ciklus. A problémát okozhatja az agyalapi mirigy jóindulatú daganata is, ám gyakoribb, amikor a stresszes, túlhajszolt életmód felelős érte.

Milyen gátak lehetnek bennünk?

Az ember életében számos olyan pszichés tényező lehet, mely gátat szabhat a teherbeesésnek. Ezek lehetnek tudatosak, de sokszor megesik, hogy tudat alatt hordozunk valamit, melyre pszichoterápia alkalmával sikerül rájönni.

• • Nagyon gyakori, amikor a szülő-gyerek viszony nem volt anno – vagy jelenleg is- kiegyensúlyozott, esetleg felcserélődtek a családban a szerepek (a gyerek viselkedett felnőttként, a szülő gyerekként). Így felnőttként negatív élményei vannak a szülőséggel kapcsolatban, hiszen gyermekként nem az lett volna a feladata, hogy az édesanyja/édesapja szülőjeként funkcionáljon. Negatív példa is kiválthat egyfajta blokkot az érintettben, esetleg tart attól, hogy ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, mint a szülei. Ami biztos, hogy a szülőkkel, -főleg az anyával- való diszharmonikus kapcsolat mindenképp erősen befolyásolja azt, hogy tudatosan/tudatalatt, mennyire is tart a nő a családalapítástól. Sőt, a pár akár egymást is gátolhatja (tudattalanul) a szülővé válás folyamatában.
• • Pszichés gátat szabhat továbbá az is, ha tart attól az illető, hogy a gyerekvállalással hátrányba kerül pl. a munka világában, hogy a családalapítás után elveszít mindent, amiért tanult, dolgozott, küzdött és szorongással tölti el, hogy nem lesz később képes érvényesülni. Az esetleges karriervágy a háttérbe szorul, félelem a jövőtől, az anyagi bizonytalanságtól.
• • Fontos tényező a saját nőiség megélése, az önbizalomhiány is. Hiszen, ha valaki nem tekint magára nőként tudatosan, (akár belsőleg, akár külsőleg), akkor nem is válhat belőle anya, főleg, ha ezt a kettőt szorosan összekapcsolja. A frusztrációt csak fokozhatja az a képzet is, hogy a szülés után megváltozik a teste, esetleg már nem lesz kívánatos a párja számára. Félelem a változástól, a nőiesség elvesztésétől, az “elég jó anya leszek?” kérdés frusztrálóan hathat.
• • A szüléstől minden nő tart. Ám vannak, akik olyan fokon félnek tőle, hogy emiatt nem is képesek teherbe esni. Ez leggyakrabban azoknál szokott előfordulni, akik környezetében volt már rossz kimenetelű szülés, de a hipochonderek közt is gyakori a szüléstől való túlzott félelem. Blokkot okozhat a szülési fájdalmak megélése,  ha nem érzi magát felkészültnek az anyaságra a nő, ha bizonytalan, hogyan fog teljesíteni ebben az új szerepben, hogyan fogja ellátni az újszülöttet, esetleg szülés utáni depressziótól tart
• • Az anya/apa pszichés zavarai (pl. depressziója) is jelentős tényező a meddőség pszichés okai között. Kutatások kimutatták, hogy a depresszió nem csupán a nők termékenységére van rossz hatással, de a férfiak spermaképét is jelentősen rontja.
• • Végül, de nem utolsó sorban igen nagy terhet ró a párra, ha hosszú hónapok után sem sikerül teherbe esnie a nőnek. 12 hónapos sikertelen próbálkozás után orvosi értelemben meddőségről beszélünk. A folyamatos kudarcélmény stresszt, szorongást vált ki, esetleg depressziót. Így kialakul egy ördögi kör, hiszen a sikertelenség miatt lépnek fel az említett érzések, még nagyobb lesz a nyomás, ami miatt kevesebb lesz az esély a fogantatásra- mondja Kispál Mónika, a Nőgyógyászati Központ pszichológusa.

Mit tehet a pszichológus?

Amennyiben megfelelő orvosi kivizsgálás után bebizonyosodik, hogy fizikai/testi okai nincsenek a teherbeesésnek, a meddőségnek feltételezhetően pszichés okai vannak. Nagy segítséget nyújthat ilyenkor egy pszichológus, aki konzultáció keretein belül, a klienssel szorosan együttműködve, feltárja, milyen blokkok lehetnek jelen, melyek akadályozzák a fogantatást. Különböző terápiás módszerek alkalmazásával ezek a gátak feloldásra kerülhetnek, így jelentősen megnő a teherbeesés esélye.

Forrás: Nőgyógyászati Központ
 

Gyógyhír Magazin