

A hipochonder kényszeresen sokat foglalkozik saját egészségével, és minden apró tünetet komoly megbetegedésnek vélhet. A súlyos betegségtől való félelmét az sem oszlatja el, ha az orvosi vizsgálatok semmilyen problémát nem jeleznek.
A betegségektől való kóros félelem mentális zavar. A hipochonderek rendkívüli szorongást élnek át olyan testi reakciók miatt, amelyek a legtöbb embernek természetesek – akár egy egyszerű tüsszentésből is hajlamosak szörnyű betegségre következtetni.
Mi okozza?
A probléma általában a fiatal felnőttkorban kezdődik, és a korral rosszabbodhat. Például azt követően jelentkezhet, hogy az illető vagy egy közeli hozzátartozója súlyos betegségen vagy traumán esett át. A hipochondriában szenvedők körülbelül kétharmadának egyidejűleg egyéb pszichiátriai rendellenessége, például pánikbetegsége, kényszerbetegsége (obcesszív-kompulzív zavar, OCD) vagy súlyos depressziója is van.
Az is előfordul, hogy a gyökerek a gyermekkorba nyúlna vissza, amikor valamilyen okból – ez lehet akár verbális vagy testi erőszak is – a gyermek biztonságérzete megrendül. Ahogy a rossz családi háttér, éppúgy a túlzott gondoskodás és aggodalom is a betegségtudat kialakulásához vezethet. Egyes vélemények szerint öröklött hajlam is szerepet játszik a probléma megjelenésében, amely egyfajta lelki hárításként működhet. A tüneteket a stressz, az életkor és az egyéb mentális problémák is befolyásolják.
Hipochondriára utaló jelek
• Az érintettek a betegség jeleit keresve rendszeresen ellenőrzik magukat.
• Számukra az orrfolyástól kezdve a bélrendszer mozgásáig minden testi tünet komoly betegséget jelezhet.
• Túl gyakran mennek orvoshoz.
• Épp ellenkezőleg: kerülik az orvost, mert félnek, hogy rettegett vagy súlyos betegséget állapít meg náluk.
• Túl sokat beszélnek az egészségi állapotukról.
• Sok időt töltenek az interneten a tüneteik után kutatva.
• Lehet, hogy csak egy dologra koncentrálnak: egy bizonyos betegségre (például rák) vagy egy bizonyos testrészre, szervre (például a tüdőre, ha köhögnek).
• Bármilyen betegségtől félhetnek, vagy egy-egy aktuális kórra összpontosíthatnak (például: influenzaszezonban már egy szipogást is a betegség jelének tartanak).
• Kerülik azokat az embereket és helyeket, akiktől, illetve ahol fertőzést kaphatnak.
• A hipochondriának valós testi tünetei is lehetnek: előfordulhat, hogy az elhatalmasodó szorongás következtében az illető szédül, fej-, gyomor- vagy egyéb fájdalmai lesznek. Az is előfordul, hogy a betegségtől való rettegés olyannyira megterheli őket, hogy egészen legyengülnek.
Gyógykezelés
Az érintettek közül sokan nem hajlandók elismerni, hogy a tüneteiket szorongás okozza, ezért nem is fordulnak mentális egészségügyi szakemberhez. Nekik csak a szeretteik közbelépése segíthet megérteni, hogy szakszerű kezelésre van szükségük.
A hipochondria professzionális gyógymódjai közé tartoznak a kognitív viselkedésterápia (CBT) különböző formái, amelyek hatékonyan csökkenthetik a beteg félelmeit. Az ilyen típusú terápia során a páciens megtanulja felismerni és megérteni a szorongását kiváltó téves hiedelmeket, és olyan készségekre tesznek szert, amelyek segítenek kordában tartani a félelmeket. Előfordulhat, hogy a szorongásos zavar kezelésére a szakemberek pszichotróp gyógyszereket, például antidepresszánsokat is alkalmaznak. Otthoni terápiában hasznos a stresszkezelés módszereinek – pl. autogén tréning – elsajátítása, de jó eredményekkel jár a rendszeres testmozgás és a szociális tevékenységek fenntartása is.