Az ünnepi balesetek többsége a konyhában éri az embert: halpucolás vagy a hús előkészítése közben előfordul, hogy egy-egy élesebb csontszilánk szúrt sebet okoz, de az égési sérülések vagy a késsel ejtett vágások is gyakoriak, ahogy a karácsonyfa talpba igazítása is könnyen vezethet kézsérüléshez.

Hogyan kezeljük a friss sebeket?

Kulcsfontosságú az érintett terület megtisztítása: azonnal távolítson el minden szennyeződést a sebből és környékéről, hogy megelőzze a fertőzést. Ha a sérülés súlyos, vagy valamilyen részecske mélyen a bőr alá került, forduljon orvoshoz.

Kitisztítása után a sebet be kell kötni. Ne hagyja „lélegezni” a bőrt, mert a szabadon hagyott sérülés elfertőződhet. Ráadásul a gyógyuláshoz új sejtek képződésére van szükség, amit megkönnyít, ha a sebet lefedve és nedvesen tartjuk. Erre akár a vazelin is alkalmas, amely légmentesen lezárja a sérülést, és megakadályozta a baktériumok bekerülését, a fertőzések elterjedését. Az is segíti a gyógyulást, ha a sebet erre szolgáló kenőcsökkel hidratáljuk – ez megakadályozza a seb kiszáradását és a hegképződést, a heggel borított sebek ugyanis lassabban gyógyulnak.

A korszerű sebtapaszok ma már alkalmasak arra, hogy a felhám új, gyógyító sejtjeinek kialakulásához nedves, ugyanakkor jól szellőző környezetet biztosítsanak. A testünk által termelt, a kötszer alatt felgyülemlő sebváladék pedig – amely immunsejtekből, hírvivő anyagokból, fehérjékből és enzimekből áll – kitűnő tápanyagként szolgál az új bőrsejtek fejlődéséhez, vagyis a hámosodáshoz.

Hasonló a teendő, ha horzsolás (vagy égés) nyomán hólyag képződik. A nyirokkal telt üreg könnyen kifakadhat, ami utat nyit a baktériumok behatolásának. Ezért akár magától nyílik meg a hólyag, akár egy steril tű segítségével mi magunk szúrjuk fel, hogy megszabaduljunk a nyomástól, a váladék eltávozása után hagyjuk a seben a hólyag fedelét természetes sebtapaszként. Ezt követően fertőtlenítsük, majd fedjük be tapasszal.

Fertőzésre figyelmeztető jelek

Egy ideig teljesen normális a vágás vagy karcolás körüli bőrpír, az enyhe fájdalom vagy egy sárgás anyag, az úgynevezett granulációs szövet megjelenése. Ez utóbbi a gyógyulási folyamat része, és nem tévesztendő össze a gennyel. Figyelmeztető jel azonban, ha a tünetek rosszabbodnak. Ha a bőrpír tartósan megmarad, vagy jelentősen terjed, és a fájdalom fokozódik, akkor gyanakodhat arra, hogy a seb elfertőződött. A vágást vagy horzsolást követő gennyképződés esetén figyeljen annak színére és szagára. Ha zöld és/vagy bűzös szagú gennyet észlel, az a fertőzés biztos jele, ami szakszerű ellátást igényel. Szintén figyelmeztető jel a láz, a hányinger, a szellemi zavarodottság vagy egyszerűen csak a rossz közérzet, ami arra utal, hogy a fertőzés terjed, és a szervezet erősebb ellentámadást indított.

Súlyos fenyegetést jelent, ha – az egészséges emberek bőrén általában megtalálható – staphylococcus baktériumok a sérülés nyomán behatolnak a szervezetbe, és mérgezést okoznak a véráramban. Erre utalhat az elhúzódó bőrpír, a duzzanat, a sebek és a jellemzően a lábfejre és az alsó lábszárra korlátozódó váladékozó területek megjelenése, illetve a borostyánszínű kéreggel rendelkező hólyagok, amelyekből folyadék szivárog. Mindenképpen keresse fel orvosát, ha a fenti tünetek bármelyike jelentkezik, vagy gyanítja, hogy a fertőzés rosszabbra fordult.

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin