• 2025. április 26., szombat

Csuja Imre „A jelenben szeretek élni”


2025.03.05

Ha valakire ráillik, hogy sokoldalú művész, akkor az Csuja Imre. Az ország „Ízirájdere”, a nagy nevettető, aki egyébként hatalmas mélységeket mutat meg egy Shakespeare drámában, mint IV. Henrik. Sírva nevetünk, amikor Örkény címszerepében, mint Tót még azt is megteszi az őrült őrnagy, hogy elemlámpával a szájában énekel, miközben a fronton lévő fia megmentésére gondol. Autentikus helyszínen, a Vágány utcában, a hajléktalan vonaton szaval József Attilát. Ő Pajkaszeg „polgármestere” A mi kis falunk sorozatban – és számos külföldi sztár magyar hangja.


Volt nekem egy csodálatos nagyanyám, aki állandóan verseket tanított nekem


    • Még 2016-ban felkerült egy felvétel az internetre, ahol Ön és Dúzsi Tamás, borász felváltva mondják el Babits: Jónás könyvét – azóta minden évben lejátszom a gimnazistáimnak. Hogyan jött az ötlet?
    • Személyesen korábban nem találkoztunk Tamással, a borosüvegek címkéjéről, meg a borairól, pincészetéről ismertem.  A Törzsasztal WebTV & Cult kis stúdiójába hívott meg Szabó Zoltán Attila. Ő vetette fel, hogy Dúzsi Tamással együtt legyünk a műsorban, mert Tamás tudja a Jónás könyvét, folyton azt szavalja szőlő metszés közben is. Így aztán csináltunk ebből egy „párbajt”. Én elkezdtem, aztán rámutattam, hogy folytassa, majd ő visszaadta a szót és így tovább. Óriási élmény volt mindkettőnknek.


    • Szokott jótékonykodni is, viszi a verseket sokfelé. Hallottam róla, hogy hajléktalanoknak is szaval, érdekes élmény lehet.
    • Az átlagosnál érzékenyebben érint meg József Attila: Eszmélet elmondása egy ilyen környezetben: „Sovány vagyok, csak kenyeret eszem néha, e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka”. Nézem a hallgatóság szemét, a tekintetük értőbb, mint bármilyen más közönségé. Amit tudok, ami nekem és belőlem van, abból adni akarok, és bízom abban, hogy, aki kapja, töltekezik belőle. De semmilyen búvalbéleltséget nem tapasztaltam. Korábban érkeztem hozzájuk, beszélgettünk, megvolt a jó hangulat is. Idéztek a filmjeimből, mondtak nekem verset és meghívtam néhányukat a Tótékra, mert az is szóba jött. De meg szoktak hívni ők is a Hajléktalan Költők Antológiájának bemutatásakor. A verseikből, prózáikból olvasok fel olyankor.  A Máltai Szeretetszolgálattal működünk együtt, bár a covid miatt kevesebb lehetett az alkalom, biztosan lesz még.


    • A versek iránti elkötelezettség honnan jött?
    • Volt nekem egy csodálatos nagyanyám, aki állandóan verseket tanított nekem. Még alig múltam négy éves, amikor már jó párat tudtam, aztán egészen fiatal koromtól azt éreztem, a színészet az utam. Ez nem nagyon tetszett a szüleimnek, ők valami „rendes” szakmát képzeltek el nekem. Becsületből csináltam egy kanyart, hogy ők is megnyugodjanak és elmentem felvételizni magyar-történelem szakra, mert tudtam, hogy úgysem vesznek fel, így is lett. Azután 18 évesen képesítés nélküli üzemi népművelő lettem, amolyan kultúros. Szerettem ezt az állást, mert ott is folyton verset mondhattam. Akkoriban a Mezőgazdaság Szocialista Kultúrája Vetélkedőre kellett felkészíteni a dolgozókat. Nappal mindenki dolgozott, a tehenészek éjjel egykor felültek a tehenészbuszra, mentek az állami gazdaságba és fél kettőkor már almoztak, majd rakták fel a fejőgépeket. Mikor ültem volna le velük felkészülni? Így aztán én meg gumicsizmában baktattam utánuk a trágyában és mondtam az Ady-verseket. Nagy büszkeségemre az én brigádom nyerte meg a megyei szintű versenyt, óriási sikerélmény volt mindünknek. Közben pedig jártam Debrecenbe egy színjátszó stúdióba, és ott készültem fel a Színművészeti felvételijére.  


    • Azt szokta mondani, nincs kedvenc szerepe, mert mindig azt szereti, amit éppen játszik, mert a jelenben szeret élni. De van-e olyan a szerző, aki különösen közel áll önhöz?
    • Nem emelnék ki egyet sem, de szeretem Adyt, Babitsot, József Attilát, Arany Jánost, most Petőfivel foglalkozom, mert jövőre, 2023. január elsején lesz születésének 200. évfordulója. Elképesztő versei vannak, és újra és újra elcsodálkozom, hogy hogyan tudott ilyen fiatalon ilyen gazdag életművet létrehozni. Például ott van Móricz: egy csoda. Egyszerűen feldolgozhatatlan a magyar irodalom, nincs annyi agyam, hogy mindegyikükből csináljak egy estet, pedig megérdemelnék.


    • Az emberek mégis a vicces, humoros Csuja Imrét ismerik leginkább. Komoly szerepeinél sosem okozott ez gondot?
    • Tisztelem a közönséget és ők is engem. Érzem a szeretetet a színházban, vagy akkor is, ha forgatok, és ott felkeresnek egy aláírásért. Az emberek el tudják különíteni a szerepeimet, és még soha nem fordult elő, hogy bárki a színházban beszólt volna, hogy Ízirájder, öcsém. Otthon megnézik az Üvegtigrist, jókat nevetnek, és eljönnek a színházba és ott az érdekli őket, hogy a Hamletben milyen az én általam alakított Polonius. Rendben van ez így.

Vincze Kinga


Gyógyhír Magazin

Cikkajánló


Kálid Artúr: A jó szinkronhang hozzáadott értéke egy filmnek Gyógyhír Magazin

Pikali Gerda: Nem én énekelek, hanem a szerep Gyógyhír Magazin

Gyöngyössy Katalin: A csillogást a színpad adta Gyógyhír Magazin

Mészáros Károly: Talán mi vagyunk Isten álma Gyógyhír Magazin

Kecskés Karina: „Nincs idő tévutakra” Gyógyhír Magazin

Pásztor Erzsi 88 – az örök fiatal Gyógyhír Magazin


Megjelent a GYÓGYHÍR MAGAZIN
áprilisi száma


Patikákban ingyenes.
Kérje gyógyszerészétől!
Legális patikai webáruházak
Regisztrált étrendkiegészítők listája