

A betegség mielőbbi felfedezése és az időben megkezdett gyógyszeres kezelés az egyik kulcsa annak, hogy minél nagyobb esélye legyen egy sclerosis multiplexes betegnek megőrizni az önállóságát. Az SM ma még gyógyíthatatlan, ám az egyre szélesebb körű kezelések révén egyre többeknél hosszú távon kordában tartható.
A szerteágazó tünetek és a lehetséges kimenetelek sokfélesége miatt hívják ezerarcú kórnak
Leggyakrabban húszas-harmincas éveikben járó fiatalokkal közlik a neurológusok, hogy sclerosis multiplex (SM) igazolódott náluk. Magyarországon mintegy 10 ezer betegről tudunk. A betegség átírhatja az életterveket: mivel az idegrendszer sérül, a beteg jövője azon múlik, hogy ez a sérülés milyen mértékű és az állapotromlás milyen ütemű.
A sclerosis multiplex diagnózis ezzel együtt is azt jelenti, hogy az érintett betegnek és családjának meg kell tanulnia együtt élni a bizonytalansággal, ami ráadásul nemcsak az egészséget, hanem a munkahelyet, az emberi kapcsolatokat is veszélyeztetheti.
Személyre szabott gondozás
Sclerosis multiplexben az immunrendszer a hibás működése miatt az idegszálakat szigetelő myelinhüvelyt támadja meg, így az ingerületvezetés akadályozottá válhat. Attól függően, hogy az agy és az idegpályák melyik része károsodik, az SM okozhat látásvesztést éppúgy, mint kézremegést, járásképtelenséget, egyensúlyvesztést, neuropátiás idegi fájdalmakat, izomgörcsöket, járhat a beszéd, a memória, a koncentrációképesség romlásával is.
Agresszívebb kórlefolyású betegség esetén a betegek egy része akár néhány év alatt igen rossz állapotba kerülhet, míg más betegeknek több évtized alatt sem okoz jelentősebb korlátozottságot a betegség. A szerteágazó tünetek és a lehetséges kimenetelek sokfélesége miatt hívják ezerarcú kórnak a sclerosis multiplexet, emiatt fontos a személyre szabott gondozás, amelyet a neurológiákon működő SM centrumok nyújtanak.
Többféle vizsgálat szükséges
A betegség nem állapítható meg egyetlen tünetből, csak azok együtteséből. Emellett mindig szükség van képalkotó vizsgálatokra, melyek közül a legfontosabb az MRI (mágneses magrezonancia vizsgálat). Emellett kiváltott válasz vizsgálatok végzése szükséges, melyek a látó- és hallópálya működéséről adnak információt. A gerinccsapolás során nyert agyfolyadék – a „likvor” – vizsgálata a betegségben megjelenő kóros fehérjék kimutatására alkalmas, ami diagnosztikus értékű lehet.