• Valódi maximalista, állítják Önről, de mit jelent ez?
• Lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Ez egy jó mondat. Nagyon zavar, ha valami nem úgy történik, ahogy elgondoltam, és értem ezt a szakmai életemre színészként és rendezőként éppen úgy, mint az egyéb tevékenységeimre. Nagyon sokat szoktam kétkezi munkát is végezni. Barabás-Kiss Zolival építettünk egy hajót, az mindig ad munkát. Csinosítgatom, mindig van rajta tennivaló. Nemrégen volt egy probléma, ami megakasztott, de rengeteget gondolkodtam, próbálkoztam a megoldáson és egyszer csak elém került a megoldást jelentő alkatrész. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy ami tőlem telik megteszem – ebben és minden másban is – beleteszem a részemről teljesíthető legtöbbet és a Jóisten odanyújtja a megoldás másik felét. De ehhez kell, hogy akarjak teljesíteni, mindenből a legjobbat kihozni.
• Egy riportkönyv sorozat első darabját Önnel készítették, ebben azt írták, hogy két műfaj az Öné: „a harsány komédia és a fájdalmas tragédia – ez a legnagyobbak közé emelte”. Egy színésznek ennél nincs nagyobb dicséret.
• Amikor én 1976-ban bekerültem a Nemzeti Színházba fiatalon  stúdiósként, már ott megfogalmazódott bennem, hogy ez a cél. Olyan színészek voltak előttem a példák, mint Kállai Ferenc vagy Sinkovits Imre. Ők ezt tudták. Láttam, hogy ha mulattatni akartak, akkor mindenki a hasát fogta a nevetéstől, de amikor Sinkovits a Mózes című előadás végén az Úristennel beszélgetett, akkor szipogott az egész nézőtér. Korán megtanultam, hogy a színészet ez – és nem más. Egyébként, aki azt hiszi, hogy könnyebb a könnyű műfaj, az téved. Ha valaki halovány egy drámai szerepben, az még kis szódával lecsúszik, de ha valaki nevettetni akar és nem sikerül, az több mint kínos.
• Mindennap játszik, sőt van olyan, hogy hétvégén délután és este is színpadon van. Gyakorlatilag a színpadon él. Hogy bírja?
• Megszoktam, szerencsére. Persze az nehéz, hogy sokkal kevesebb időm van, mint egy „normális” foglalkozású embernek, mert valóban állandóan játszom, próbálok, és igyekszem a szabad estéimen megnézni kollégákat, de megmondom őszintén, hogy már azért előfordul, hogy „ellinkeskedem” a dolgot és azt az egy-egy kivételes szabad estét otthon töltöm.
• Ezt a feszített tempót jó egészségi állapotban lehet tartani. Mit tesz ezért? 
• Nekem volt egy kardiológus ismerősöm, aki mindig legyintett, amikor azt mondtam, hogy én ezért nem teszek semmit. Azt mondta a doki, hogy látott pár előadásban, ahol 3 órán át annyit mozogtam, például egy angol vígjátékban annyit rohangálok föl-le, hogy az a mozgás bőven megfelel egy infarktus elleni kardio-mozgásnak. Egyébként persze, hogy mindig csináltam valamit, főként filmszerepek okán, például az Angyalbőrben nem lett volna hiteles, ha nem súlyzózok, ha nem futok, de fociztam a színészválogatottban is. Nyáron rengeteget sétálok, mindig megvan a 10-12 ezer lépés, télen meg ráugrom a szobabiciklire vagy sétálok a futópadon.
• Milyen kihívások előtt áll most?
• Áprilisi bemutató, mely az Erkel Színházban lesz az Ég tartja a Földet – Erzsébet a szerelem szentje című zenés darab, Cseke Péter rendezi. Aztán valószínűleg járjuk vele az országot és majd talán Európát is. Volt egy nyilvános olvasópróbája az ugyancsak megzenésített Kőszívű ember fiai című darabnak, ami hatalmas élmény volt, prózai szerepem van benne, de a kollégák, akik énekelnek, nagy sztárok és remek hangjuk van, sikerünk volt, nem is kicsi: állva tapsolt a közönség, ami egy olvasópróbán nem szokott előfordulni. Júniusban lesz a bemutató, közben rendezek egy darabot a Turay Ida  Színházban – szóval szerencsére van munka bőven.

készítette: Vincze Kinga

A cikk a Gyógyhír Magazin áprilisi számában jelent meg. Keresse a gyógyszertárakban!

Gyógyhír Magazin