- A PartVonal Műhely, a PVM elnevezésű beavató színházad rendkívül népszerű, hatalmas magyar- és világirodalmi műveket dolgoztok át diáknyelvre. Tanárként minden előadásra vittem gimnazistákat. Te miben látod a siker titkát? 

- A PartVonal Műhely sikerének egyik titka biztos, hogy a fiatal, kreatív társulatban keresendő.  Egy színész osztályomnak rendeztem a Rómeó és Júliát. Beneveztünk vele a Fringe-fesztiválra. Kaptunk egy különdíjat, és állandó játszási lehetőséget a Marczibányi téri Művelődési Házban. Ez a lehetőség indította el a PartVonal Műhelyt. Titok lehet az is, hogy beavató színházi előadásokkal szólítjuk meg a fiatalokat és a fiatal lelkületű felnőtteket. Repertoárunk a Nemzeti Alaptanterv irodalmi anyagából épül fel: Ágacska, János vitéz, Rómeó és Júlia, Egyperces történetek, Tartuffe, Bánk bán, Oidipusz. Most készül a Csongor és Tünde. A siker titka lehet még az is, hogy az előadásainkat több ponton megállítjuk, és interakciókkal segítjük a nézőket ráébredni arra, hogy ami a színpadon történik, hogyan válik hasznosítható élménnyé a mindennapi életükben. 

- Mégis mitől érzeted meg, hogy ez működni fog? 

- Volt egy mesterem, Ruszt József és tőle láttam hasonlót, azt fejlesztettem tovább. Nagyon jó iskola volt számomra Kaposvár is, ahol a gyerekelőadásokra különös hangsúlyt fektettek. Sajnos ritka, hogy a gyerekelőadásokra a legnagyobb erőket, energiákat aktiválja egy színház. Ha csak azt mondom Ascher Tamás: Pinokkió, vagy Gothár Péter: Diótörő – ezek az előadások nagyon nagy figyelmet szenteltek arra, hogy a fiatalokat hogyan szólítsák meg. Az igényességen kívül a másik fontos dolog, amit hirdetünk, hogy a drámát nem olvasni kell, hanem színpadon játszani! Amikor hozzánk eljönnek és megnézik a Bánk bánt, a Tartuffe-ot, vagy az 
Oidipuszt, előtte azt szoktam kérni a tanároktól, hogy ne olvastassák el a darabot! Ne féljenek attól a tanárok, hogy „Akkor nem fognak tudni hozzászólni!” A PartVonal Műhely előadásai az összes ilyen kételyt eloszlatják.

- Valóban azt tapasztaltam, hogy olyan közel hozzátok a régi görögöt, Shakespeare-t, mint hogyha itt történne most velünk.  

- Erre törekszünk. Amikor a Rómeóban néhány hangszerrel beindul az örömzenélés, és bevonjuk a közönséget, és a színészekkel együtt énekelik, hogy „Capuletéknél bál van”, akkor valóban úgy érezhetik magukat, mintha ők is ott lennének az álarcos bálban, ahol a szerelmesek majd egymásra találnak. 

- Úgy tudom, hogy a József Attilában, az anyaszínházadban is erős neked az évad. 

- Szerencsére sok az új nézőnk, akik hirdetik, hogy nemcsak a belvárosban vannak jó előadások. Nagyon sikeres nálunk például a Szibériai csárdás, most készülünk Egressy Zoltán darabjával, a Portugállal, március közepén mutatjuk be. Április 9-től pedig, Az Imposztor című vígjáték is látható nálunk. 

- A tévés szereplések is sokat hozzátesznek a népszerűségedhez.

- Kilenc évig volt egy szeretett szerepem, Garai ezredes. Ő volt Csillagkút rendőrfőnöke. A Jóban Rosszban forgatása alatt a mindennapjaim része lett ez a karakter. Sokat tudtam már a családjáról is, bár ők sosem jelentek meg a színen, csak beszéltünk róluk, mint Columbo feleségéről. Nagyon jó volt a stáb is, kitűnőek voltak a rendezők, jól éreztük magunkat együtt. Gondolom azért is, mert bementünk reggel nyolckor, és még néha este is ott voltunk.  Dolgozni mentünk oda, így az ember az ajtó előtt hagyta a szomorúságát, az aktuális problémáit, teljesen átlényegültünk a sorozat szereplőivé. Sajnos tavaly júliusban befejeződött a forgatás, így hát elbúcsúztam Garai ezredestől.
 
- A valóságos életben három lányod van, felnőtt nők.

- Flóra 34 éves, színészként végzett Montreálban, Hanna 24, Skóciában készül tanárnak, Kata 23, a Corvinusra jár, és mellette dolgozik. 

- Most egyedül élsz, nem rossz?

- Jobb, ha az embernek van társa, de nehezen nyílik a szívem, meg kicsit kérges is talán, azonban nem vagyok teljesen egyedül. Futok sokat, meditálok. Édesapám cukorbeteg volt és kicsit pocakos is, így erre én nagyon figyelek, mindennap sportolok, amint lehet, biciklizem. A futást mindenkinek ajánlom, szokták mondani, hogy egyedül nehéz: ez igaz, de ha közben megtanulunk meditálni, új távlatok nyílhatnak meg és kiegyensúlyozottabb lesz az ember.  

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin