

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a végzetessé váló daganatos betegségek mintegy 30–50 százaléka megelőzhető lenne, ha a prevencióra és a szűrésre mindenütt nagyobb hangsúlyt fektetnének a kormányzatok és az egészségügyi szakemberek.
Régóta tudjuk, hogy az időben megkezdett kezelés jelentősen javítja a rák túlélési esélyét. A betegség korai felismerésének két fontos összetevője van: a korai diagnózis és a szűrés.
A korai felismerés feltétele, hogy a laikusok is ismerjék a rák különböző formáit és tüneteit, illetve hogy aki valami gyanúsat észlel magán, a lehető leghamarabb forduljon orvoshoz. Természetesen ez csak akkor eredményes, ha az egészségügyi ellátórendszer segíti az ezt követő gyors szakorvosi diagnózist és a hatékony kezelés mielőbbi megkezdését.
A szűrés is nagyon fontos
A rákmegelőzési programok másik alappillére a szűrés, amelynek célja, hogy még a tünetek kialakulása előtt azonosítsák azokat, akiknél a leletek rákos megbetegedésre vagy rák előtti állapotra utalnak. Ha a szűrés során rendellenességet észlelnek, további vizsgálatoknak kell következniük annak kiderítésére, hogy valóban daganatos elváltozásról van-e szó.
A szűrőprogramok nem minden ráktípus esetében hatékonyak, és általában sokkal összetettebbek és több erőforrást követelnek, mint a korai diagnózis, mivel speciális felszerelést és külön személyzetet igényelnek. A szűrőprogramokba az életkor és a kockázati tényezők alapján vonják be az embereket, hogy minél kevesebb hamis pozitív eredmény szülessen.
Pontos diagnózis – hatékony kezelés
A helyes rákdiagnózis azért elengedhetetlen a megfelelő és hatékony gyógymódhoz, mert minden ráktípus sajátos kezelési eljárást igényel. A betegség felismerése után az első fontos lépés a kezelés céljainak meghatározása: az elsődleges cél általában a rák gyógyítása vagy az élet jelentős meghosszabbítása, illetve a beteg életminőségének javítása. Ez utóbbit a páciens fizikai, pszichoszociális és lelki jólétének támogatásával, a rák végső stádiumában pedig palliatív ellátással lehet elérni.
A leggyakoribb ráktípusok némelyikének, például az emlőráknak, a méhnyakráknak, a szájüregi ráknak és a vastagbél-
ráknak magas a gyógyulási aránya, ha korán felismerik és a legjobb gyakorlatnak megfelelően kezelik. A gyermekeknél előforduló különböző leukémiák és limfómák megfelelő kezelés esetén szintén magas gyógyulási arányt mutatnak, még akkor is, ha a rákos sejtek a test más területein is jelen vannak.
Csökkenthetjük a kockázatot
A rák a normális sejtek tumorsejtekké alakulásával jön létre egy többlépcsős folyamat során; jellemzően valamilyen megelőző elváltozás alakul át rosszindulatú daganattá. Ezek az elváltozások az egyén genetikai adottságai és külső tényezők kölcsönhatásából jönnek létre.
Palliatív ellátás
A palliatív ellátás a daganatos betegség gyógyíthatatlan stádiumába került betegek fájdalmainak és egyéb kínzó tüneteinek csökkentésére, megszüntetésére irányul. Átfogó célja a lehető legmagasabb életminőség biztosítása a beteg és családja számára. Magában foglalja a betegellátás fizikai, pszichológiai és spirituális oldalát, valamint támogató rendszert biztosít, amely segíti a beteget, hogy a halál pillanatáig a lehetőségek szerint aktívan élhessen, és segíti a családot, hogy a betegség és a gyász idején megbirkózzanak a nehézségekkel.
A külső tényezők lehetnek fizikai rákkeltő anyagok, mint például az ultraibolya- és az ionizáló sugárzás; kémiai rákkeltő anyagok, mint az azbeszt, a dohányfüst összetevői, az aflatoxin (élelmiszerszennyező-anyag) és az arzén (ivóvízszennyező-anyag); biológiai rákkeltő anyagok, például bizonyos vírusok, baktériumok vagy paraziták okozta fertőzések. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a légszennyezés szintén növelik a rák kockázatát.
A WHO a következő életmódbeli tanácsokat sorolja fel a rákmegelőzés legfontosabb tényezőiként:
Szerdahelyi Krisztina