Hiába emelkedtek a bérek és valamelyest a nyugdíjak, a növekményt el is viszik a megemelkedett árak. Történelmi csúcson van a magyar lakosság által felvett hitelek állománya és a változó kamatozású hitelek után fizetendő havi törlesztőrészlet is több lesz a következő hónapokban. Akinek nagyon kevés vagyona és jövedelme van, azért, akinek nagyon sok van, azért nem aggódik talán emiatt. Ám az abszolút szegénység és a felhőtlen jómód között küzdő, törekvő többség számára a fejtöréstől a félelemig terjedő skálán megmutatkozik a gond: miből és hogyan fogunk megélni, boldogulni, egyről a kettőre jutni.

A pénz a történelem során lassan, fokozatosan mindenhatóvá növekedett, ma már elképzelhetetlen az élet nélküle. Mint egy minden bajtól megvédő amulett, olyan mitikus erejűvé lett. A pénzszorongás nem kis részben éppen ebből: a pénz mindenhatóságába vetett hitből táplálkozik. Egyszerűbben: ha van pénzünk, minden rendben, ha nincsen, jaj nekünk! 

Ha közelebbről megvizsgáljuk a pénzszorongás jelenségét, hamar észrevesszük, hogy legtöbb embernél akkor mutatkozik, amikor a korábban megszokott szinthez képest számottevő negatív irányú változás történt a pénzügyi helyzetében, vagy ilyen várható. Egy korábban stabil és rendszeres jövedelmet biztosító munkahely elvesztése, egy elhúzódó betegség vagy egy kereső családtag halála, ami miatt jelentős jövedelemkiesés várható, a heti bevásárláskor fizetendő összeg szembeszökő emelkedése a mindennapi életből vett példák. Ráadásul, ha ezekkel a szorongást okozó gondokkal egyedül vagyunk, érdemben nem számíthatunk senkire, akkor csak még jobban ránk telepszik a félelem a jövőtől.

Nem egyszer azért fojtogat a pénzszorongás, mert nem tudunk felhagyni kialakult (gyakorta irracionális) szokásainkkal. Például szűk a keret, ennek ellenére drága ajándékot veszünk valakinek, akár még hitelt is felveszünk ezért. Vagy alacsony az aktuális jövedelem (nyugdíj), nem is várható, hogy sokkal több lesz, ám nem költözünk kisebb lakásba, mert annyira megszoktuk ezt a mostanit az évek, évtizedek során. 

A pénzszorongás egyik okozója az a hiedelmünk, hogy nincsen eszközünk, amivel érdemben befolyásolhatnánk a pénzügyi helyzetünk rövid- vagy hosszú távú alakulását. A szorongás csökkentésének gyakorlati módja éppen ennek a hiedelemnek az alapos és kritikus felülvizsgálata, az irracionális pénzügyi szokásaink racionális elemekkel történő helyettesítése. Racionális helyettesítőnek pedig az a megoldás tekinthető, amelyik jobb alkalmazkodást tesz lehetővé a körülményeinkhez, amibe most a külső és a belső körülményeket is beleértjük. 

Stratégiánk irányulhat a kiadási szint csökkentésére, a bevételi szint növelésére, vagy ezek valamilyen ésszerű kombinációjára. Szerencsére nem kell feltalálnunk a meleg vizet! Elég, ha őszintén szembenézünk a helyzetünkkel, és nem tekintünk semmilyen múltbéli pénzzel kapcsolatos szokást változtathatatlannak. 

Kövessük a 60/10/30 szabályt! A bevételünk 60%-át szánjuk a havi kötelező kiadásokra, 10%-át tegyük félre, 30%-át költhetjük szabadon. Ha az aktuális jövedelmünk 60%-a nem elég a kötelező, szokásos kiadásokra, akkor vagy csökkentsük azokat, pl. költözzünk alacsonyabb rezsijű lakásba, vagy növeljük a jövedelmünket, pl. nézzünk másik állás után. Amikor ennek a mondatnak az elolvasása után Önnek az az ellenvetése támadt, hogy „igen, igen, de…”, akkor Ön a hiedelmeinek a hatására gondolkodik a kérdésről. Az alkalmazkodás feltétele e hiedelmek felülvizsgálata!

Fábián Tamás  •  pszichológus

Gyógyhír Magazin