Nyolcvanöt éves, de máig sprintversenyeken indul a pécsi Lóki Tamásné Marika néni, aki rejtvényfejtés után jár edzeni. Az idős asszonynak a korosztályában nincs ellenfele, de ez nem szegi kedvét, a kocogást legfeljebb hétvégén hagyja ki. Nála a hétköznapok az ünnepek, mert – mint egy napilapnak mesélte nemrégiben – bár a futást mindig is nagyon szerette, nyugdíjazása után kezdett versenyszerűen sportolni. Hogy formában legyen, minden nap minimum egy órát a szabadban tölt. 

Vigyázz, kész!
A sport és a mozgás jótékony hatásáról mindannyian tudunk, hallottuk már ezerszer, de vajon a lényegét is értjük? Ha elfogadjuk, hogy nemcsak az életminőségünket, de az életesélyeinket is javíthatja, miért hivatkozunk arra, hogy nincs időnk, kedvünk, erőnk? Érdemes lenne úgy tekinteni a mozgásra, mint a fogmosásra, az öltözködésre, hogy természetes része legyen a napjainknak. 

Persze az is igaz, hogy mást jelent a napi aktivitás, a testmozgás és a sportolás. A fizikai aktivitásba beletartozik minden olyan izommunkát igénylő mozgásforma, amit a napi tevékenységünk során végzünk és energiabefektetést igényel. Dolgozunk egy órát a kertben, elvisszük sétálni a kutyát, vagy éppen szaladunk a busz után. Ezek alapján folytathat valaki aktív életmódot, de ez még nem sportos életvitel. A sport fogalma ennél sokkal szűkebb. 

Ahhoz, hogy a sport valóban kifejtse a testünkre gyakorolt hosszú távú jótékony hatásait, nagyon fontos a rendszeresség. Természetesen nagyon jó, ha elmegyünk egy nagyot túrázni, de ha kényelmes tempóban, megerőltetés nélkül sétálunk, nem érjük el ugyanazt a hatást, amit a rendszeres közepes, vagy nagyobb intenzitású sporttal. 

Ettől függetlenül a napi aktivitás növelésének is számtalan pozitív hatása van, serkenti az anyagcserénket, segíthet a fogyásban, mentális egészségünkre is jó hatással van, főleg akkor, ha ülőmunkát végzünk.

Az ízületek védelme idősebb korban 
Nem csoda, hogy az idősebb korosztályból sokan a gyaloglást választják, hiszen amellett, hogy az általános kondíciót javítja, az ízületekkel is kíméletes. Aki szereti a vizet, annak az úszás is nagyon jó lehetőség az erősítésre. Amikor korábban a szív- és érrendszeri betegségekről beszélgettünk, dr. Sidó Zoltán kardiológus azt mesélte, hogy évekkel ezelőtt, ha valakinek infarktusa volt, fel sem kelhetett az ágyból három hétig, ma pedig már a rehabilitáció része a korai fokozatos mozgás. 

„Aki egészséges, annak minimum heti két-három alkalommal ajánlott 30-40 perc dinamikus és statikus mozgás – 60-40% arányban, mindezt 110/perc úgynevezett munkapulzussal végezze. Akinek szív- és érrendszeri problémái vannak, esetleg magas vérnyomása is (140/90 felett), kezdje a mozgást kisebb intenzitással. Jó próba az úgynevezett  „csevely-teszt”, amikor csak addig terheljük szervezetünket, amíg például gyaloglás közben nem okoz gondot, légszomjérzést a folyamatos beszéd” – magyarázta a szakorvos. 

Melyek az időskori mozgás legfontosabb élettani előnyei?
Mindenekelőtt a mozgékonyság. Bár az izomsejtek száma az életkor előrehaladtával csökken, de mind az izomerő, mind az ízületi mobilitás fejleszthető a megfelelő torna, edzés révén. Ha testünk képes megfelelően aktív maradni és funkcióját ellátni, már jó életminőségre vannak kilátásaink.

Fontos a mozgás a csontritkulás megelőzése miatt is. Az erősebb izomzat, a nagyobb csontsűrűség karöltve olyan gyakorlatokkal, amelyek a koordinációs képességeket és az egyensúly fejlesztését célozzák meg, jelentősen csökkenthetik az időskori – nemegyszer akár életveszélyesnek bizonyuló – esések bekövetkezésének valószínűségét. 

Aki szereti a statikus mozgásformákat, annak különösen ajánlott a gerinctorna, pilates, vagy akár a jóga. A mentális egészségre is jó hatással van a sport, az Alzheimer-kór és demencia kialakulásának esélyét jelentősen csökkenti a rendszeres testmozgás. A társas programok, szociális kötődések kialakulása, ha kimozdulunk otthonról mind-mind pozitív hatással lehetnek az idősek önbecsülésére és mindennapjaira. 

Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin