Közvetlenül a középiskola elvégzése után a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdiósa lett, és azóta az Operettszínházban játszik. 2012-ben megkapta a Budapesti Operettszínház Marsallbot-díját, melyet az évad legígéretesebb ifjú művészének ítélnek oda. De megtalálta őt több álomszerep, így például a Rómeó, vagy a Mozart és az István, a király címszerepe. Most leginkább a Puskás-musical főszerepének alakítása miatt került reflektorfénybe, és más fontos előadásokban is játszik. 

Egészen mesébe illő a pályád, és még csak 33 éves vagy. Hogyan kezdődött? 

- Úgy 10-11 évesen Szegeden gyerek-színjátszókörbe kezdtem el járni, ott éreztem, hogy igen, ez az, ezt szeretem csinálni, aztán Budapesten eleve színi-tagozatos osztályba írattak be. Bár sokan azt gondolják a színészekről, hogy tele vannak önbizalommal, ez nem mindig igaz. Érdekesen vagyok összerakva: emlékeztetnem kell magamat arra, hogy mi mindent értem már el ilyen fiatalon. Lehet, hogy volt olyan szerep, amit talán túl korán bíztak rám, de ez lehetőséget adott arra, hogy fejlődni tudjak. Emellett az operett műfaján belül számos táncos-komikus szerepet megkaptam. Fontos számomra, hogy most már prózai előadásokban is számítanak rám, a Játékszínben A vád tanújában alakítom Leonard Vole-t, a fiatalembert, akit egy idős hölgy meggyilkolásával vádolnak. Bank Tamás igazgatónk kitalálta, hogy milyen izgalmas lenne, ha egy autentikus helyszínen is előadhatnánk a darabot és meg is valósította az elképzelését: már a Fővárosi Törvényszék dísztárgyalójában is játsszukAgatha Christie tárgyalótermi krimijét Simon Kornél rendezésében. 

A krisztusi kor, amelyben most vagy számodra egy jelentős fordulatot is hoz: apa leszel. 

- A párom azt mondja, hogy ő az első pillanattól tudta, hogy az utunk tartósan összeér, nekem több idő kellett ahhoz, hogy eljussak addig, hogy belássam, hogy igaza van. A pandémia okozta kényszerszünetben sokat voltunk együtt. Rengeteget dolgoztam a karantén beköszönte előtt, nekünk ajándék volt, hogy sokat tudtunk együtt lenni. Bár aggasztó volt, hogy nem voltak előadások, mi is rosszul éltük meg a bizonytalanságot, hogy vajon meddig tart ez az egész, meg tudunk-e élni, de alapvetően egymásra fordítottuk a hirtelen jött szabadidőt. Most születendő gyerekünknek nagyon sokat akarunk adni, meg akarjuk tanítani például arra, hogy az őszinteség fontos. Mint ahogy az is, hogy kommunikáljunk, még akkor is, ha van valamilyen konfrontáció, hogy ne legyenek félreértések. Szeretném megtanítani a szeretetre és arra, hogy merhet szomorúnak vagy éppen nagyon boldognak lenni.

Mire megjelenik a lapunk, talán már közöttünk lesz a baba. Jön egy élet, amely miattatok van, és már most rajongva beszélsz róla.

- Próbálom elképzelni, hogy milyen lesz, alig várom, hogy a kezemben tartsam, hogy énekeljek neki. De vajon készen állunk erre? Félelmetes érzés, de bátorsággal is eltölt. Jó szülők akarunk lenni, és az a legfontosabb, hogy számára mindent megadjunk, amire szüksége lesz.

Visszatérve a színházhoz: Puskás az egyik legismertebb magyar, milyen a bőrébe bújni? 

- Próbáltam utánanézni, hogy milyen ember volt, hogy hogyan küzdött a disszidálás gondolatával, milyenek voltak a körülmények akkor Magyarországon. A darabban igyekszünk megmutatni egy olyan miliőt, amely nemcsak a futballról, de érzésekről, kapcsolatokról is szól. Puskás az egyik legjobb magyar sportoló, aki valaha élt, és amennyire tudom, jó ember volt. Megtisztelő, hogy ezt a feladatot nekem adták, hogy én jeleníthetem meg őt a színpadon. 

Januárban egy másik szuperprodukcióban is láthatunk.

- Tíz éve a Szegedi Nemzeti Színházban eljátszhattam már Tonyt, most augusztusban pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon adtuk elő a West Side Storyt, ezúttal Alföldi Róbert rendezésében. Nem is tudom szavakba önteni, hogy milyen fantasztikus volt vele a munka, az egész próbafolyamat. Örülök, hogy a része lehettem ennek a produkciónak. Alföldi a „színházcsinálás” olyan vetületét mutatta meg, amelyben nagyon otthon éreztem magam. Ajándék volt vele dolgozni, rengeteget tanultam tőle. A nyár után január 8-án újra játsszuk majd az Arénában. Bernstein darabja Alföldi rendezésében olyan produkció, amelyet szerintem mindenkinek látnia kellene. Reméljük, hogy még sok helyszínen és sok néző előtt tudjuk majd játszani. 

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin