Atöbbes szám első személyű fogalmazás azért különösen indokolt itt, mert kivétel nélkül mindannyian voltunk már impulzusvásárlók. Ennek legjobban a kereskedők és szolgáltatók örülnek, és mindent el is követnek azért, hogy minél többször vegyenek rá bennünket olyasvalami megvételére, amit egyébként nem terveztünk. 

Egyes becslések szerint a vásárlások legalább 40%-a, mások szerint akár 80%-a impulzusvásárlás. Ha például akciós terméket látunk, pusztán az akció miatt hajlamosak vagyunk megvenni. Ha karácsonyi dalok szólnak a hangszórókból és/vagy kellemes karácsonyi illat lengedez az üzletben, hajlamossá válunk kisebb-nagyobb karácsonyi ajándékokat vásárolni, bár eredetileg nem ezzel a céllal léptünk a boltba. Lehetséges, hogy hosszas mérlegelés után választjuk ki például az új mosógépünket, de az áruházban egy másik rafináltan megvilágított, és emiatt szépen csillogó mosógép láttán hirtelen megmásítjuk az elképzelésünket. Szívesebben választjuk ki azt a terméket, amihez „ingyen” jár még valami. Talán mondani sem kell, az is hirtelen vásárlásra sarkallhat, ha egy olcsóbb dolog nagyon szépen van csomagolva. 

Látható tehát, hogy a külső tényezők, amelyek váratlan vásárlásra késztetnek bennünket, nem énünk racionális, hanem érzelmi, irracionális oldalát célozzák meg. Pszichológiai vizsgálatok rámutattak, hogy azok hajlamosabbak az impulzusvásárlásra, akik számára fontos, hogy mások milyen képet alkotnak róluk. Ők általában szorongóbbak, érzelmeiket nehezebben tartják kordában, továbbá a vásárlásnak gyakrabban van számukra hangulatjavító hatása. 

Az impulzusvásárló kevésbé törődik a vásárlás következményeivel, ami fontos, az maga a vásárlás. Aki kedvét leli a vásárolgatásban, 
hajlamosabb a helyzet adta vásárlási döntést hozni. Ha egy termék „megfogta” a fantáziánkat, és képzeletben már látjuk magunkat, mint annak büszke tulajdonosát, kisebb valószínűséggel fogjuk „elengedni” a dolgot, és ha lehetőségünk adódik, megvesszük, még akkor is, ha a lépésünk nem racionális. 

Az impulzusvásárlás nem azonos a kényszeres vásárlással. 
A kényszeres vásárló előre felkészül a vásárlásra annak reményében, hogy a vásárlás okozta öröm ellensúlyozza a rá nehezedő stresszt és szorongást. Olyan neurohormonális folyamatok zajlanak le benne a vásárlási aktus során, ami aztán függőség kialakulását eredményezi nála. A kényszeres vásárló ennél fogva belülről motivált, szemben az impulzusvásárlóval, akire inkább külső befolyásoló erők hatnak.

Úgy tűnhet, hogy az impulzusvásárlás nem is olyan nagy ügy. Ez tévedés! Mivel legtöbben nem támaszkodhatunk végtelen anyagi forrásokra, nagyon is meg kell gondolnunk vásárlásaink pénzügyi következményeit, különben hamar kiürül a bugyelláris. Párkapcsolati feszültségeket generálhat, ha a felek eltérően ítélik meg a „szükséges” árucikkek fogalmát. Mint láttuk, akár függővé is válhatunk, és akkor aztán már nincsen megállás. Egyszóval jobban járunk, ha felvértezzük magunkat a lehetséges csábításokkal szemben, és igyekszünk tudatos vásárlóvá válni. 

Készüljünk fel tudatosan a vásárlásra, írjunk listát, határozzunk meg pénzügyi plafont, amennyiért vásárolhatunk, kerüljük el a gyors döntéseket. Itt is igaz, hogy többet ésszel!

Fábián Tamás 
pszichológus

Gyógyhír Magazin