-  Még sosem voltál Indiában. Hogy lehet? 

- Érdekes, hogy ezt kérdezed, ugyanis mostanában kezdtem komolyan elgondolkodni azon, hogy mit jelent, vagy mit jelenthet nekem India és az a spirituális gondolkodás, amely a népet jellemzi. Most fogok elkezdeni egy ajurvédikus jógaoktató tanfolyamot. Elindulok egy újabb úton. Hároméves voltam, amikor a szüleim elváltak. Anyukám tartott attól, hogy többet nem lát engem, ha apukám esetleg elvisz. Akkoriban sok olyan eset volt, hogy az indiai, vagy arab elvált apák nem hozták vissza a gyerekeket. Nálunk ennek a félelemnek nem volt alapja, de anyukám mégis szorongott ettől. Amikor már felnőttem, nem hozta úgy az élet, hogy elutazhassak, hiszen ha mennék, hónapokra mennék. Ezt nem engedhettem meg magamnak. Nyaralni gyakorlatilag még sosem voltam. Amikor mások pihennek, én dolgozom, hiszen énekesnő vagyok, és amikor mások dolgoznak, akkor szintén dolgozom, hiszen énektanár vagyok. Próbáljuk fenntartani a ruhaüzletet, a párom, Csepregi Tamás pedig szinte állandóan a levesezőben van. Egyik napról a másikra élünk a vírus miatt, ahogy sokan. 2019-ben úgy látszott, hogy révbe érünk, volt egy kis félretett pénzünk, esküvőt, babát terveztünk. Jött a covid, megszűntek a fellépések, bezárt a ruhabolt. Félretett pénzünket befektettük egy jobb jövő reményében, így lett a levesező. De Szentendre most nagyon lehangoló: konganak az utcácskák, a régi nyüzsgésnek nyoma sincs. 

- Tehát India bakancslistás hely marad? 

- Lélekben egyre közelebb kerülök hozzá. Amikor kisgyerek voltam, teher volt a származásom, kiközösítettek. Aztán később inkább menő lett, hogy félig indiai vagyok, és nyomaszt, ha a fotóim alatti kommentekben a migránsozás uralkodik el. Rosszkedvű leszek, ha ezeket a butaságokat olvasom, hiszen én mégiscsak egy magyar lány vagyok, akit egy magyar anyuka nevelt fel. De India fontos. Rengeteg mindennel foglalkozom, állandóan dolgozom és a párom is, azt hiszem, sok tényező és körülmény arra visz engem, hogy eldöntsem, merre tovább. Lehet, hogy akkor találok igazán magamra, ha megértem Indiát. 

- A sok irányba való megfelelési kényszer kimerít.  Ez a baj, nem? 

- Igen, és az a tudat is, hogy még nem volt időm jól érezni magam. Most két napot voltunk „nyaralni”: egyet a párom anyukájánál, a másikat apukájánál töltöttük, és persze a két kutyánk és a cicánk mindig jön velük. Amúgy otthon ők a királynők – három „kislányról” van szó –, és mi a párommal az ő kiszolgáló személyzetük vagyunk. Persze imádjuk őket. De komolyra fordítva a szót: érzem, ebben a rengeteg munkában, elfoglaltságban elveszítem a fókuszt a legfontosabb dolgokról.

- És mi a fókusz neked? 

- A zene. Én énekesnő vagyok, ezért küzdöttem, harcoltam, ez a hivatásom. Édesapám más pályát szánt nekem. Bár ő három évtizede él Magyarországon, mégsem tud a tradícióktól elszakadni, legalábbis, ami az én jövőmet illeti. Azt akarta, hogy jogász legyek, és menjek férjhez egy általa választott fiúhoz. Az elrendezett házasság ma is természetes az indiai kultúrában. Sokáig nem tudta elfogadni, hogy másik utat választottam. De amikor látott a tévében, a Rising Starban, akkor kimondta, hogy büszke rám, és nagyon drukkolt nekem. Most nagyon jó a kapcsolatunk. Tomi volt az első fiú, akit bemutattam neki, és igencsak megkedvelték egymást.

- A jóga, amit említettél, teljes életmódváltást jelent. Menni fog? 

- Nagyon várom. Rá akarok jönni, mi jó a testemnek, a lelkemnek. Az ajurvédikus életmód olyan életforma, amelynek célja az ember teljességének és egészségének megőrzése. Ennek alapvető eleme a személyre szóló, helyes táplálkozás kialakítása. Az vagy, amit megeszel – szokták mondani és ez így is van. A testünkben lévő sejtek többsége abból a táplálékból van, amit magunkhoz veszünk. Azt, hogy mi a legjobb nekem, mi segít ahhoz, hogy egyensúlyban és jóban legyek magammal – erre szeretnék választ kapni a jógától, az új életmódtól.

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin