Amikor megbeszéltük az interjút, kérdeztem, hánytól hívhatlak, hogy ne ébresszelek fel, mert tudtam, hogy este próbálsz. Azt mondtad, hogy általában mindig hétkor kelsz. Miért? 

- Először is van egy kicsi gyermekem, aki most megy majd iskolába. Az apukája szokta az oviba vinni, így néha tudok még pihenni, de nem sokáig, mert a férjem úgy gondolja, hogy nem szükséges.

Hogyhogy?

- Viccelek. Az a helyzet, hogy neki a reggeli kávézás szent, és azt szereti, ha együtt kávézunk. Így aztán nem ébreszt fel, de zörög, csoszog, szóval eléggé erős részéről a ráutaló magatartás.

Pedig nagyon szeret téged. Az esküvőd körülményeit forgatókönyvként Hollywoodban is eladhatnád.

- Persze, hogy szeret, éppen ezért akar minél több mindent velem együtt csinálni. 

Mi fogta meg őt belőled, a szépségeden kívül, tudod?

- Tudom. Az intelligenciám. Azt is tudom, hogy nagyra becsül érte és büszke rám. 

42 éves voltál, amikor Elza született. Sok olvasónk van, akik gondolkodnak a késői gyerekvállaláson, de talán nem mernek belevágni. Te hogyan hoztad meg a döntésedet?

- Ez egyáltalán nem volt döntés kérdése. Akkoriban sok gonosz megjegyzést kaptam, hogy ennyi idősen, hogyan nem lehet előre gondolkodni. Elza egyáltalán nem „véletlenül” van itt. Jönni akart, valamiért nekünk van itt. Mi szerettük egymást a férjemmel, és a világ legtermészetesebb dolgaként éltük meg, hogy a sors megajándékozott bennünket Elzával. Soha, egy percig sem gondolkodtam, hogy szabad-e szülni 40 fölött. Mindig egészségesen éltem, nem dohányoztam, alkoholt nem ittam, normálisan táplálkozom, és egyébként sem érzem magam annyinak, amennyi vagyok. Az év végén leszek 50, de fizikailag nem érzem magam 30-nál többnek. 

Amúgy is egy erős, belevaló, bátor nőnek látlak. Egy interjúban szóba került, hogy a nagylányodat, Horváth Csengét, aki lassan szintén közszereplő, valami bántás érte. Elementáris indulattal beszéltél erről, el is sírtad magad – szóval az erős asszony egyben anyatigris is. 

- Mindenképp. Ha a gyerekeimről van szó, nem ismerek tréfát. De azt hiszem, ehhez is be kellett érnem. 29 éves korom előtt mindig azt mondtam, nem is akarok gyereket. Fel kell nőni ehhez a feladathoz is. Talán az is kellett, hogy a pályámon letegyek valamit az asztalra, hogy tudjak másra is figyelni, befelé, hogy önmagamat is jól ki tudjam ismerni.

Rengeteg szerepet játszol egyszerre, köztük Tasnádi István darabjában, a Hölgyek örömében te alakítod a „Nagybetűs nőt”. Eléggé találó. Mi van még? 

- Most lesz a Nők az idegösszeomlás szélén bemutatója. Almodóvar ezzel a filmmel robbant be, mi a musical változatot játsszuk. A fiatal színész, H. Varga Tamás Albérlők című bohózatának is most lesz a premierje. Július végétől játszom a Tesla-musicalben és szeptembertől beállok a Turay Ida színházban A férfiak a fejükre estek! című darabba is.

Ne felejtsük ki az Omega musicalt, a Gyöngyhajú lány balladáját sem! Ott, a történetben ötödmagaddal 21 slágert énekeltek. Sosem kevered a szövegeidet? Mindig tudod hol vagy?  

- Elmesélek valamit. Jó húsz évvel ezelőtt játszottam Neil Simon Kapj el! című kétszemélyes romantikus, zenés komédiáját Szomor Györggyel. Ketten játsszák, vagyis folyamatos a jelenlét, illetve aki éppen nincs a színpadon, az öltözik. A közelmúltban csöngött a telefon, Békéscsabáról hívtak, hogy a színésznő, aki jelenleg játssza a szerepet lebetegedett, és be kellene ugrani. Ez volt kedden délután. Kérdeztem, mikor van az előadás, mondták, hogy szerdán este. Felmentem a padlásra, ahol az összes szöveget tárolom, amit az elmúlt 3 évtizedben megtanultam. Nekiestem felfrissíteni az anyagot, közben küldték az aktuális szövegkönyvet és a videót az előadásról. Éjfélig csak a szöveget olvastam, majd akkor nekiálltam összenézni a videóval. Másnap autót küldtek értem, hogy amíg odaérek, addig is tudjak memorizálni. És megvolt. Szerdán este színpadon voltam a 20 évvel azelőtt megtanult, és a megelőző 24 órában frissített szerepben. Jó a memóriám, és amit este éppen játszanom kell, én már az vagyok délután. Imádom a munkám.  

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin