A két háború közti európai avantgard mozgalomnak megkerülhetetlen alakja volt, annak dacára, hogy egyszerű családból származott, iskolázatlan volt és minden tudását, műveltségét már felnőtt fejjel, autodidakta módon szedte össze.

Rendkívüli impulzivitása és karizmája hatása alól kevesen tudták kivonni magukat, olyannyira, hogy az avantgard szemléletmód és az új poétikai megoldások végül beépültek a 20. századi magyar irodalomba is, holott az irányzatnak Kassákon kívül nem volt más maradandó alkotója.

Élete nem volt fáklyásmenet: sokat nélkülözött, éhezett, menekült, még börtönben is ült és annak ellenére, hogy mindig vezéregyéniség volt, örök kívülálló maradt. 

Rendezetlen családból származott

Kassák egy felvidéki szlovák gyógyszerész-laboráns és egy analfabéta magyar mosónő kapcsolatából született – szüleinek első gyermeke volt. Még három húga született, de a szülők csak a második gyerek után házasodtak össze.

Családi életük rendezetlennek mondható: az apa egy idő után eltűnt a képből és elzüllött, Kassák kibukott az iskolából és lakatosinas lett.

A lányok élete is kalandosan alakult: leányanyaságtól a mozgalmárságon keresztül az avantgard előadóművészeti létig ívelt a sorsuk. Legkisebb húga Újvári Erzsi néven dadaista költőnő lett és a húszas években aktív tagja volt Kassák körének, majd a Szovjetunióba emigrált.

Kassák eljegyezte magát a munkásmozgalommal, a képzőművészettel és az irodalommal, mindehhez az anyagi hátteret édesanyja biztosította, aki egyszerű munkásasszonyként erején felül támogatta felnőtt gyerekeit. Kassák ezt egészen természetesnek vette, ahogy azt is, amikor később élettársa, Simon Jolán tartotta el őt évtizedeken keresztül.

Sajátos kapcsolata volt élettársával

Kassák és Simon Jolán kapcsolata eléggé sajátságos volt: az elvált, háromgyerekes munkásasszony annyira beleszeretett a költőbe, hogy mindent feladott érte, gyerekeit intézetbe adta és követte Kassákot a bécsi emigrációba. Varrásból tartotta el mindkettejüket, támogatókat és előfizetőket hajtott fel Kassák lapjához.

Az asszony szeretett volna közös gyereket, ám a költő ennek határozottan ellenállt – de csak elvben, tettleg nem, így Jolán végül abortuszra kényszerült.

Kassák csak húsz év együttélés után volt hajlandó nőül venni őt, ám saját bevallása szerint nem volt szerelmes belé, nem írt hozzá egyetlen verset sem, ellenben folyamatosan párhuzamos kapcsolatokat tartott fenn.

Már harminc éve éltek együtt, amikor a költő kijött egy szerelmes verseket tartalmazó kötettel, ami ismét nem Jolánhoz szólt. Ez már túl sok volt neki, öngyilkos lett. 

Magasított sarkú cipő és Kassák-kalap

Kassák vékony testalkatú, alacsony férfi volt, világítóan kék szemekkel. Mivel már gyermekkorában nehéz fizikai munkákat végzett, erős és szívós lett, ám épp a fizikai munka miatt a sportolás szóba sem jöhetett.

Már később, felnőttkorában kapott rá a horgászatra és idősebb korában a napi egyórás sétára – ezt leszámítva azonban nemigen törődött az egészségével.

Nagyon sokat dohányzott: visszaemlékezései szerint ötévesen(!) szívta el első cigarettáját az érsekújvári temetőben, amit ekkor még száraz falevelekből sodort. Tizenkét évesen már valódi dohányt szívott és ez így is maradt egész életében.

Napi 30-35 cigaretta volt az adagja, több mint 60 éven keresztül, így nem csoda, hogy élete végén idült hörghuruttal, majd tüdőtágulattal is szembe kellett néznie. Az alkoholt viszont nem szerette, a bort saját jószántából, tudatosan tartotta távol magától, csak alkalmanként, társaságban ivott. Alacsony termetét magasított sarkú cipőkkel és a jellegzetesen magas, ún. Kassák-kalappal igyekezett kompenzálni.

A spanyolnáthát is elkapta 

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején lázas tevékenységgel, szervezőmunkával és művészeti projektekkel teltek a napjai és ez a szervezetét is megviselte: először tbc-s tünetekkel került szanatóriumba Budakeszin, ahol meg is állapították a tüdőbajt, majd ugyanebben az évben Simon Jolánnal együtt elkapták a spanyolnáthát, és annyira leromlott az állapotuk, hogy mindketten járványkórházba kerültek. Állítólag nem sok választotta el őket a haláltól, de végül mindketten szerencsésen felépültek.

A járványkórházban végzett kivizsgálás világított rá Kassák korábbi skarlátos fertőzöttségére, ami szívbelhártya-gyulladáshoz vezetett. Innen eredeztethető a később, idősebb korában jelentkező súlyos szívbaja és későbbi több infarktusa is. Élete során többször szorult szanatóriumi kezelésekre, hol tüdőbaja, hol szívelégtelensége, hol pedig lelki meghasonulásai miatt. A két háború között epebajjal küzdött és volt egy súlyos fülbetegsége is, ami részleges süketségéhez vezetett.

1940-ben megműtötték a fülét és visszanyerte a hallását. „Rosszul működik a szívem és az epém.” – írja 1955 márciusában – „Nappal szorítást érzek az oldalamban, éjszaka, ha hosszú vergődés után elalszom, bonyolult, vészt jelző álmaim vannak.” Az alvászavarok és különösen a rossz álmok többnyire mentális problémákra utalnak, ám Kassáknak – azon túl, hogy egész életét egyfajta felfokozott idegállapotban és állandó aktivitásban töltötte – nem volt semmi néven nevezhető lelki baja.

Ellenben életére a folyamatos stressz volt jellemző: állandó és súlyos összeütközésekbe került a mindenkori államhatalommal (minden rendszernek ellensége volt, még Kun Bélát is kritizálta), a kortársaival, a családtagjaival.

Bármennyire is érzéketlennek tűnt a Jolánnal való kapcsolatban, az asszony 1938-as öngyilkossága után az önvádtól depresszióba esett.

Rendkívül erős akaratú, karizmatikus, uralkodó egyéniség volt, aki nem hajlott kompromisszumokra; féktelen tetterő, lázas alkotótevékenység, túlhajtott aktivizmus, munkavágy és általános nyughatatlanság jellemezte. Ilyen módon leélni 80 évet nagyon megterhelő lehet az emberi szervezetnek – így tehát az álmatlanság és a rossz álmok még a legenyhébb kísérő tüneteknek látszanak.

Műhiba okozta a halálát? 

1967 nyarán a szokásos szívgörcsökkel került be a Kútvölgyi kórházba, de ezúttal más, nyugtalanító tünetek is társultak hozzá: erős fejfájások, hasi fájdalom, sárgás arcbőr, pontszerű bevérzések a bőrön és vérnyomok a székletben. Főleg ez utóbbi miatt rákos daganatra gyanakodtak, de nem találták a nyomát. Viszont megállapították a vérszegénységet és a fokozott vérsüllyedést.

Július 22-én utóbb végzetesnek bizonyuló röntgenvizsgálatra vitték: kontrasztanyagot itattak vele, és egy döngölőfával nyomták meg a hasfalát többször is, hogy jobban látható legyen a röntgenkép (akkoriban ez szokásos eljárás volt). Ez a tortúra – érthető módon – nem volt kellemes a betegnek, aki a vizsgálat végeztével is erős, a gyomor és a mellkas felé kisugárzó fájdalmakra panaszkodott, majd még aznap este meghalt.

A boncolás feltárta a halál valódi okát: léprepedés, amelyet alighanem a döngölőfa túl erős nyomása okozhatott.

A költő második felesége, Kárpáti Klára panaszt tett a kórház ellen és gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolta őket, ám a Kútvölgyit, az akkori pártkórházat 1967-ben bajos lett volna ilyesmiben tetten érni és elmarasztalni, így az ügy végül elaludt.

Az sem zárható ki, hogy vajójában egy fel nem ismert betegség okozta a léprepedést. Czeizel Endre feltételezése szerint Kassáknak ún. trombocitopéniája volt, vagyis olyan vérlemezke-betegsége, ami a korábbi tüneteket is megmagyarázza. Erre a kórra ugyanis egyaránt jellemző a fejfájás, az általános vérzékenység (bélben, bőrben, mindenütt), és emiatt a vérszegénység, az egész test legyengülése és a lép megnagyobbodása, ami fokozott sérülékenységéhez vezet.

Ha valóban trombocitopéniája volt Kassáknak, és ezt nem ismerték fel, akkor a döngölőfával végzett röntgenvizsgálat nélkül is rövidesen elhunyt volna.

Annak ellenére, hogy már 80 éves volt, a halála mégis némiképp váratlannak mondható, mert Kassák sosem adta meg magát a különböző betegségeknek, olyan sok tennivalója volt mindig, hogy egyszerűen nem volt ideje betegeskedni, nem volt jellemző rá, hogy a saját szervezetével foglalkozzon, vagy elhagyja magát – inkább a világot akarta megváltani.

Hatása a modern magyar irodalomra máig is tartó és felbecsülhetetlen: a szabadversek, vagy a képversek mai napig is tartó népszerűsége és frissessége a Kassáki életmű folytatásának tekinthető.

Dávid Andrea 
irodalomtörténész

Gyógyhír Magazin