Nick Árpád többszörös Guinness-rekorder, erőművész ma nyugdíjas otthonban tornáztat időseket, és mozgat demens betegeket. A fiatalok számára pedig példakép akar lenni, hogy ne fecséreljék el az életüket, a Drogmentes Magyarországért Mozgalom egyik védnöke. 

- Éppen akkor hívtalak először, hogy interjúra kérjelek, amikor másnap volt a fiad esküvője, ennek alig tíz napja. Hogy érzed most magad? 

- Különös érzés. Nagy mérföldkő ez az életemben. Ádám ma 33 éves, valamikor a nyakamban ült. Vittem futóversenyekre, profi gerelyhajító volt, követett engem ebben. Serdülő magyar bajnok is lett, ma meg talán már valóban erősebb, mint én. Sportember. Örülök, hogy végre boldognak látom, hogy megállapodott és megsúgták azt is, hogy hamarosan nagypapa leszek. Nagyon rendben van ez, így közel a hetvenhez.

-  Akkor most ugorjunk vissza az időben. Hogyan jut valakinek eszébe, hogy a fogával húzzon el egy kamiont? 

- Négyéves koromtól sportolok, az általánosban, a Marcibányi téren, a testnevelő tanár üdvöskéje lettem. Két megoldás körvonalazódott: vagy keményen tanulok az íróasztalnál, vagy a sportban keresem a sikerélményt. Először gerelyhajító lettem, válogatott kerettag, ez önbizalmat adott. Jött Tata, a sportolók fellegvára. Sokat hozzátett az elszántságomhoz, hogy olyanok mellett nőhettem fel, mint Németh Miklós olimpiai bajnok, de egy könyöksérülés abbahagyatta velem a gerelyhajítást. Akkor kezdtem az erő sportágakkal, az erőemeléssel foglalkozni: itt megtaláltam önmagam.

- Tényleg szép a pályád: ha lenne még plusz egy oldal, csak az eredményeidet sorolná, például tizenegyszeres Magyar Erőemelő Bajnok és tízszeres Magyar Szkander Bajnok vagy. Világ- és Európa-bajnok erőemelésben, ötszörös Guinness-rekorder: például Balatonfüreden egy 234 tonnás katamarán hajót 11 méterre és 2013-ban 60 évesen egy 21 tonnás kamiont húztál el egy kézzel. De miért? 

- A 80-as évek végén kezdett divatba jönni az erős emberek versenye. Elhatároztam, hogy híres leszek, olyat csinálok, amit senki, egyedi akartam lenni. Olyat akartam csinálni, amit más nem: bevettem a számba a hevedert, amivel a súlyt húztuk. Az első ilyen akció tévés megjelenésénél a fiatal Csisztu Zsuzsa volt a riporter. Ő mondta a nézőknek, hogy „itt állunk a Kőbányai Sörgyár előtt és a 10 tonnás kamiont Nick Árpád el fogja húzni a fogával.” Valójában a testemmel húzom a súlyt, a felfüggesztésben van a különlegesség, mert azok a fogaim. Hidd el, ha üresbe teszed, te is meg tudod tolni, akár húzni is a személygépkocsit. Én ráharaptam a kötélre és hátrafelé menve húztam, ezt akkor még előttem senki nem csinálta. Hamar híre ment a tudományomnak. Két évig voltam Amerika leghíresebb cirkuszának, a 
Ringling Bros. and Barnum & Bailey Circus tagja. A Rippel-fivérek is ott léptek fel. Sajnos egy 150 éves tradíció ért véget, amikor az állatvédők nyomására 2017–ben bezárt a cirkusz, ők sokszor ugyanis 40-50 elefánttal is dolgoztak egyszerre, lenyűgöző volt az egész. 

- És innen hogyan jutottál az idősotthonokba, tornáztatni a betegeket, demenseket, időseket?

- Sokszor segített a sors: szponzorokkal, meg a közönség tapsával. Most rajtam a sor: vissza akarok adni valamit. Kispesten például nagyon várnak engem a Zöld Diófa Idősek Klubja és Gondozóházban. Körülbelül 70 és 92 év közöttieket tornáztatok, jönnek kerekesszékkel, bottal. Ülve tornázunk, néha fel-felállunk. Megszerettem őket, mindig mondják, hogy jön a tanár úr, én meg csak annyit válaszolok: elég, ha azt mondjátok, jön Árpi. Azért is megtiszteltetés, hogy nálatok lehetek a címlapon, mert voltam én már rengeteg show-műsorban, meg celebújságokban, de azt hiszem a legfontosabb, hogy lehetőségem legyen ilyen hiteles helyen is hirdetni, hogy a fiatalok az alkohol helyett válasszák a sportot, az idősek pedig soha ne adják fel. A sport, vagy csak a test megmozgatása évekkel hosszabbíthatja meg, és minőségibbé teheti az életünket. Mindjárt itt van nekem is a hetvenedik, tudom, miről beszélek. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy imádom a kutyákat.  A fenti képen mostani kutyámmal, Lilikével látnak.

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin