„A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk? Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól. Nem, sajnos, senki sem szól, pedig mindenki látja, észleli – de ránk hagyja a felismerést. Legföljebb nénizni vagy mamikázni kezd.” Az éppen 95 évvel ezelőtt született Janikovszy Éva sorai jutottak eszembe „Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek” című írásából. Ebben – jól ismert humorával és sokszor öniróniával – arra keresi a választ, hogy hogyan is szembesüljön az ember a felismeréssel, miszerint bizony múlik felette az idő. Hiúság ide vagy oda, vannak jelek, melyek nap mint nap figyelmeztetnek: változik a megszólítás, megjelennek az ember arcán a mimikai ráncok (a sok nevetéstől persze). „A felkelésnek is neki kell készülődnünk. Mint annyi minden másnak. Mert mostanában mit tagadjuk, készülődünk. Hogy mire? Mindenre. Egy hétig emésztjük magunkat, mielőtt megírunk egy levelet. Három napig tervezzük, hogy felhívjuk ezt vagy azt, ismerőst, barátot. Az évtizedek óta ismert címeket, telefonszámokat görcsösen ellenőrizzük.”

hirdetés

Hogyan segítsünk idős szüleinknek? 
Aki olyan szerencsés, hogy idős szülei vannak, előbb-utóbb szembe kell néznie a kérdéssel: mit tegyen a jövőjükért? Amellett, hogy a gondoskodásra szoruló embernek is rengeteg nehéz érzéssel kell megbirkóznia, a családtagokat, hozzátartozókat is komoly kihívás elé állítja ez a szituáció. 

Lelki és fizikai terhet is jelent, és a helyzetet csak tovább nehezíti, ha nem lehet róla beszélni. Rohanó hétköznapjainkban kevesebb minőségi idő jut az idősekre, különösen, ha gyermekeiktől távol élnek. Végül eljön az a pillanat és helyzet, amikor a nehezebbé váló mozgás a társas érintkezéseket is korlátozza, közben a szorongás is erősödik az egyedülléttől, az esetleges betegségektől. A megszokott környezet ideig-óráig kapaszkodót ad, de a biztonság iránti vágy csakhamar felülkerekedik.

Dönteni emberi dolog
Miért adná fel valaki a függetlenségét, és vállalná az alkalmazkodás kényszerét, amíg képes ellátni magát? Talán mert nyugodt, békés időskorra vágyik. Szerencsére egyre több jó színvonalú idősotthon működik az országban, ahol az életkoruknak megfelelő szolgáltatásokat kaphatnak a bentlakók. 

Biztosak lehetnek benne, hogy életük végéig megőrizhetik a méltóságukat, megfelelő körülmények között lakhatnak, állandó orvosi és gondozói felügyelet mellett. Mindannyian tapasztaltuk, hogy a járvány idején különösen előtérbe kerültek az idősek gondozásával kapcsolatos kérdések és problémák. 

Számtalan kutatásban igazolódott korábban is, hogy az idősek lelki egyensúlyának megőrzése – ami elkerülhetetlenül visszahathat fizikai jóllétükre is – kulcskérdés. Az életkor előrehaladtával csökken a társas kapcsolatok száma és a minőségük is megváltozik. A magány nemcsak a lelket, hanem a testet is megbetegíti, ezért fontos minél előbb felvenni a harcot vele, a gyógyír pedig nem más, mint a közösség ereje.

Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin