Az angol stress szó magyar jelentése: nyomás, kényszer, erő, feszültség, igénybevétel. A magát leginkább magyar származásúnak valló, osztrák-magyar-kanadai Selye János (1907-1982), a  „stresszkutatás atyja” eredményei alapozták meg a „szervezet ingerekre adott nem specifikus válaszát” feltérképező tudományágat. A nem specifikus válasz azt jelentette nála, hogy különböző betegségekkel kezelt betegek esetében nagyon hasonló általános állapotjellemzők figyelhetők meg: fáradtságérzés, étvágytalanság, testsúlyvesztés, a fekvő testhelyzet keresése az álló testhelyzettel szemben, a munkakedv hiánya. Megkülönböztette a mások által már korábban leírt akut stressz reakciót a krónikus stressz állapottól, amit „általános adaptációs szindrómának” nevezett el. 

Akut stressz esetén a szervezetben olyan hormonális folyamatok aktiválódnak, amelyek a „küzdj vagy menekülj” megküzdési stratégiák közötti választást segítik valamely feltételezett veszélyhelyzetben. Krónikus stressz esetén a szervezet három egymást szabályszerűen követő fázisban reagál: amikor (1) szembesül a stresszt kiváltó ingerrel (a stresszorral), riadót fúj, majd (2) megpróbál ellenállni, hogy fenntartsa a belső egyensúlyt, végül (3) a tartós ellenállás hatására a kimerültség fázisába kerül. Ez a lényegében biológiai folyamat mindenkiben lejátszódik például betegség esetén.

A stresszt valamely stresszor megjelenése váltja ki. Egy ember életében ilyen stresszor lehet például egy természeti katasztrófa, egy háború, egy járvány, vagy egy jelentős fordulat az életében, mint a házasság vagy a válás, egy szeretett személy születése vagy elvesztése, a munkahely elvesztése vagy egy súlyos betegség. 

Egy stresszt kiváltó esemény vagy jelenség attól válik megterhelővé vagy kevésbé megterhelővé, hogy a tudatunk milyennek értékeli. Ha az eseményt kontrollálhatónak és előre jelezhetőnek látjuk, akkor kisebb a megterhelés, ha azonban általunk befolyásolhatatlannak és következményeiben megjósolhatatlannak, akkor nagyobb megterhelés vár ránk. Utóbbi esetben először ijedtek, izgatottak leszünk, az anyagcserénk hirtelen felborul, az immunrendszerünk gátlás alá kerül. Ha ez az állapot hosszan fennáll, tartósan rossz közérzet, általánosan csökkent ellenálló képesség lesz ránk jellemző. Nem vagy nehezen kontrollálható érzelmi reakciókat adunk, mint például a szorongás, a harag, az agresszió, a lehangoltság és a depresszió. A tudatunk beszűkül, nehezen találjuk a kiutat jelentő jó megoldásokat.

A stresszel való megküzdés komoly kitartást és erőfeszítést igényel, és nem is mindig sikerül egyedül. Jó, ha vannak emberi kapcsolataink, mert a valahová és valakihez tartozás tudata csökkenti a stresszorral szembeni magunkra hagyatottság bénító érzését. Érdemes megfontolni, hogy minél előbb szakembert keressünk fel. Minden erőnkkel törekednünk kell rá, hogy tudatosítsuk a fenyegető veszélyt, hogy képesek legyünk megragadható, és ezáltal megoldható problémává gyúrni azt. A struccpolitika csak növeli a bajt! Meg kell tanulnunk lecsillapítani a túlhajszolt testet és elmét. Ennek legjobban bevált eszközei a relaxálás és a meditálás. Sokan azért becsülik le ezeknek a megküzdési módoknak a jelentőségét, mert azt hiszik, ha bevesznek néhány szem nyugtatót vagy altatót, minden megoldódik. Tévednek. A stressz nyűtte szervezetet szívós munkával lehet csak ismét egyensúlyba hozni. 

Fábián Tamás  •  pszichológus

Gyógyhír Magazin