-  Mikor szülési szabadságra mentél, élő adásban köszöntek el tőled a kollégáid, azzal, hogy várnak vissza. Őszinte szeretet nyilvánult meg a részükről.
-   Igyekszem mindig szerény maradni, ami nem esik nehezemre, mert alapvetően ilyen vagyok: egy ember, aki másokat is emberként, egyenrangú félként kezel. Csapatban dolgozunk, ahol senki sem kevesebb vagy több a másiknál, egy televíziós produkcióhoz ugyanúgy szükség van az ügyelőre, a berendezőre, mint egy műsorvezetőre. Nincsenek allűrjeim, hisztijeim, azért vagyok a képernyőn, mert szeretem a munkámat, nem azért, mert mutogatni akarom magamat. 

-  Hogy talált meg téged ez a munka, ez a hivatás?
-  Sosem tolakodtam előre, és azt sem mondhatom, hogy már kiskoromban elhatároztam volna, hogy műsorvezető leszek. Egyszerűen jöttek a lehetőségek, amelyekkel élni tudtam. Anyukám ruhakészítő volt, kilenc évesen egy rakás más gyerekkel együtt divatbemutatókon viseltük az öltözékeket, nagyon élveztem. Aztán rám talált egy fotós, csinált pár képet és beajánlott a Kölyökidő című műsor castingjára, be is válogattak. Szerettük csinálni, de még akkor is az járt a fejemben, hogy esetleg operatőr leszek. Aztán a Vörösmarty gimibe jártam dráma tagozatra, de még ott sem gondoltam, hogy szerepelni fogok bárhol is. Egerbe, a főiskolára már nagyon tudatosan mentem, ott a kommunikációs képzésen volt egy nagyon erős elektronikus média szakirány. Rengeteg gyakorlati feladat volt, az volt a dolgunk, hogy egy televíziót műsorokkal kellett megtölteni, mindenkinek mindent kellett csinálni, és ezt imádtam. Ott osztották rám a képernyős feladatot. 

-   Hallom a háttérben, hogy jó a hangulata a gyerkőceidnek! Olyan anya vagy, amilyen akartál lenni? 
-  A mai anyukák tele vannak kétségekkel: jól csinálom vajon, elég következetes vagyok? Sok információ ér bennünket a világból, összehasonlítjuk magunkat másokkal, elbizonytalanodunk. Nagyobbik fiamat én már régóta partnerként kezelem. Tudom, hogy van, aki ezt nem helyesli, de én úgy gondolom, hogy a gyerekem társam az életemben, pontosabban társai vagyunk egymásnak. Szeretném elérni, hogy ha nagyobb lesz, akkor ne csak anyaként, hanem barátként is nézzen rám, hogy nyitott, őszinte kapcsolatunk legyen, hogy bátran osszon meg velem mindent. 

-  A karácsonyi ünnepek már mögöttünk van, de nem sokára jön a húsvét. Ez a mostani pandémiás helyzet hogyan szól bele a családod életébe?
-  Mindig együtt szoktunk lenni mindannyian, most nem így volt, de „begyakoroltuk”, és tavasszal is flottul megoldjuk majd. A párom anyukája idősebb, őt jobban féltettük, így a szüleinkkel két „turnusban” találkoztunk, sőt tesztet is készíttettünk, hogy biztosra menjünk. Az oltás lehetősége pedig hosszabb távra is megoldja a problémát. Persze nekem is vannak kétségeim, mint sokaknak, de olvasok, tájékozódom, tanácsot kérek az orvos ismerősöktől és mérlegelek. 

-   A munkádban úgy tudom, most újabb izgalmas időszak van. 
-   Heti egyszer, szombat délelőttönként továbbra is jelentkezem a Trendmániával, amelynek műsorvezetője vagyok. De most, hogy visszajöttem a GYES-ről – hiszen Soma már elmúlt 3 éves –, kaptam egy új lehetőséget, így a Tények Plusz műsorába anyagokat is forgathatok, szerkesztő-riporter is lehetek. Most tehát egy tanulási folyamatban is vagyok, mert igaz, hogy 12 éve konferálom ezeket az anyagokat, de a készítésük az más. Felfrissítem, amit a szerkesztésről tanultam, és az első forgatási napomhoz képest most már azt is tudom, hogyan kell a lehető legpraktikusabban megszervezni a felvételeimet. Az utómunkában, a vágásban és a szövegírásban is igyekszem fejlődni. A nézők nem is gondolják, hogy egy pár perces anyaggal mennyi munka van, de éppen ez a szép benne. Nagyon élvezem és örülök, hogy új dolgokat is tanulhatok ismét.  

Vincze Kinga

Gyógyhír Magazin