A pszichológiai tanácsadás céljából hozzám fordulók körében is egyértelműen érzékelhető, hogy a legtöbben lelkileg is megfáradtak és egyéni és párkapcsolati fókuszú frusztrációjuk egyre növekszik. Tavasszal még ott volt a közelgő, vírusmentes nyár ígérete, a jóval elhúzódóbb őszi, második hullám az egyre sötétebb és egyre hidegebb őszi-téli napok árnyékában kimerítette lelki tartalékainkat. A gyors kilábalásba vetett reményeink egyre halványodtak, amint naponta szembesültünk a fertőzöttek és halottak magas számával. Tanácstalannak, eszköztelennek éreztük magunkat, megijedtünk, féltünk. Félünk. Bár az oltások megjelenése újra reménnyel tölthet el bennünket, de még így is hónapok vannak hátra, amíg visszakaphatjuk korábbi életünket.

Hatalmas nyomás alatt vagyunk hosszú hónapok óta, és ez nem hagyja érintetlenül párkapcsolatainkat sem. Kezdjük talán azzal a távolinak tetsző ténnyel, hogy az ember területfoglaló természetű, továbbá személyközi viszonyainkat gondosan kialakított térközszabályozás jellemzi. Vagyis, ha egy szűk területre vagyunk összezárva másokkal és nem tudjuk megtartani a kellő fizikai távolságot, például azért, mert otthonról kell dolgoznunk vagy tanulnunk, egy idő után idegesek, frusztráltak, agresszívak leszünk. Ez akkor is így van, ha az, akivel egy lakáson (vagy csak egy szobán) osztozunk, hozzánk közelálló személy. A járvány előtt legtöbbünknek volt valamennyi énidőnk, amit a párunktól távol töltöttünk, a privát szféra térbeli és időbeli értelemben is jobban rendelkezésünkre állt. 

hirdetés

Személyiségünk fejlődésének egyik mércéje, hogy mennyire vagyunk képesek uralni a stresszt, az érzelmi-hangulati hullámvölgyeket, hogyan kezeljük agresszív késztetéseinket. Az énerő tekintetében nagyon különbözőek vagyunk. Ha frusztrációtűrő képességünk gyengébb, hamarabb és többször „akadunk ki”, „szólunk be”. 

A tartós összezártság miatt a súrlódások gyakoribbá válhatnak, adott esetben nincs mód rá, hogy elpárologjon a mérgünk, így a vélt vagy valós sérelmeink okozta sérüléseink nehezebben hegednek. Van, akiben olyan gyengék a belső fékek, hogy verbális vagy fizikai agresszióba fordulnak feldolgozatlan frusztrációi. Áldozataik számának növekedéséről, egyebek mellett, a segélykérő vonalak megnövekedett forgalma tanúskodik.

A tartós összezártság egy másik lehetséges következménye azokat a párokat sújthatja, akik már hosszabb ideje vannak együtt, vonzalmuk már túljutott kezdeti, lángoló korszakán. A bezártság okozta feszültség, és az abból adódó esetleges lelki eltávolodás a szexuális libidó csökkenését vonhatja maga után, ami további feszültséget kelthet a párkapcsolatban. 

Általánosságban is igaznak tűnik, hogy a járvány felnagyíthatja a kapcsolatban már korábban is meglévő problémákat. 
A partnerrel és a párkapcsolattal való rejtett elégedetlenség jobban a felszínre kerülhet.

Az eddigiekből talán ki lehet következtetni, miként enyhíthetjük az összezártság negatív hatásait. Íme, néhány tanács: 
Ha lehet, ne légy láb alatt! Tartsd tiszteletben a párod igényét a saját térre és időre! Segítsd, és ne akadályozd a napi rutinjaiban! Ha feldühít a párod, tudd, hogy ez most nagyobb részt a helyzetnek köszönhető, és nem feltétlenül az ő szándékainak a következménye! Légy türelmes vele, most neki (is) nehéz! Szeresd mindig, és öleld, ha kéri!

Fábián Tamás
pszichológus

Gyógyhír Magazin