

Már évtizedekkel ezelőtt készültek olyan felmérések, amelyek igazolták, hogy a fizikai aktivitás fordítottan arányos a szívinfarktusok számával. De vajon milyen és mennyi mozgás szükséges a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéshez?
Egyes kimutatások szerint a többi rizikófaktor – a dohányzás, a túlsúly, a stresszes életmód vagy a magas koleszterinszint – között a mozgásszegény életmód játssza a legnagyobb szerepet a szívbetegségek kialakulásában. Heti öt-hat óra viszonylag intenzív sportolással azonban jelentősen hozzájárulhatunk szívünk egészségének megőrzéséhez. Ez az edzésmennyiség elsősorban a fiatalokra érvényes. A tapasztalatok azt mutatják, hogy 30 éves kortól tízévenként heti egy órával csökkenhet a mozgással töltött idő, tehát 40 évesen négy-öt, 50 évesen három-négy, 60 évesen heti két-három óra sportolásra lenne szükség.
Válasszunk kedvünkre!
Szívünk egészségének támogatására az orvosok elsősorban az állóképességet fejlesztő mozgásformákat ajánlják.
Mindegy, hogy ezen belül az úszás, a futás, az intenzív gyaloglás, a kerékpározás vagy az aerob edzés lesz-e a befutó, a lényeg, hogy a mozgásban örömét lelje az ember, mert így a sport feszültségoldó szerepe is érvényesül. Mégis: akinek magas a vérnyomása, annak a nagyon erőteljes edzés kevésbé ajánlott; válassza inkább az alacsony intenzitású, hosszabb ideig tartó mozgást – tehát például sprintelés helyett a kocogást –, mert ez jellemzően vérnyomáscsökkentő hatású.
Ha csak hetente egyszer sportolunk, annak nincs elegendő ingerhatása; a szív erőnlétének megőrzéséhez legalább heti két-háromszori intenzív mozgás szükséges.
Noha a szív- és keringési betegségek megelőzése annál hatékonyabb, minél korábban kezdjük el a mozgást, soha nem késő életmódot váltani. Aki hosszabb kihagyás után kezdene sportolni, az ügyeljen a fokozatosságra. Naponta vagy alkalmanként 10-15 perces intenzív mozgás kezdetben egész biztos, hogy nem árt, majd apránként legalább 30 percre kell emelni az edzés időtartamát. Vizsgálatok igazolták, hogy minimum ennyi idő kell ahhoz, hogy a várt reakciók kialakuljanak, valamint azt, hogy az állóképesség fejlesztésében a monoton terhelés is fontos szerepet játszik.
Szerdahelyi Krisztina