Azon gondolkodtam, vajon hol voltál gyerek, mert valahonnan hoznod kellett a vidéki élet, a tradicionális konyha szeretetét.

- Madarason, egy közepes méretű faluban nőttem fel. A szüleim könyvelők voltak, de mindig is gazdálkodtak. Volt tanyánk, és én iskola után mentem a földekre dolgozni a szüleimmel. Rengeteget beszélgettünk, közben haladtunk a sorral. Úgy tanítottak meg a földművelésre, hogy észre sem vettem. Aztán jött a tinédzserkor, és az iskolatársaim mind mentek Bajára, a Sugovicára strandolni, nekem meg dolgoznom kellett a földeken. Igaz, hogy mindenünk volt a csemegekukoricától kezdve a paprikán és paradicsomon át a gyümölcsösig, mégis azt mondtam, ha felnőtt leszek, nekem nem kell föld. 

Ehhez képest a nyüzsgő budapesti életedet most lecserélted az Őrség csendjére.

- Sokáig nem is gondoltam erre, de aztán éreztem, mégiscsak kell, hogy legyen saját kertem. Az elmúlt évtizedekben nagyon keveset voltam itthon, tavaly talán nettó két hetet, hiszen mindenhol forgattam az országban. Már 18 évvel ezelőtt megvettük ezt a házat, és igyekeztünk egyre többet itt lenni. Végül már minden szabad hétvégén jöttünk, a helyiek is megszoktak minket. Aztán most tavasszal láttam az olasz helyzetet, és azt mondtam, hogy egyet tudok biztosan: ha nálunk karantén lesz, én addigra az Őrségben akarok lenni. A cégünk már jó 10 nappal azelőtt home office-ban volt, hogy kihirdették az országos karantént, és leköltöztünk ide. Mi itt is nagyon aktív életet éltünk, összejöttünk a helybéliekkel, és gyakran jöttek hozzánk a barátaink. A baj az, hogy most megszűnt a társasági élet és sajnos részben a családi élet is.

Hirdetés

Éppen most egy éves az „egy.hu” oldalad, mintha megérezted volna, hogy ez lesz a kiút a bezártságból.

- Nagyon régen szerettem volna ezt megvalósítani. Ebben a felületben benne van minden, ami én vagyok, ami 26 év tapasztalatának és munkájának a lenyomata. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar ennyire népszerű lesz. Azt hittük, majd szép lassan kialakul, de a karantén alatt felgyorsult az emberek online jelenléte, ezzel pedig tartani kell a lépést egy ilyen portálnak, mint a miénk.

Szóval korántsem igaz, hogy a nagy pörgésből teljes nyugalom lett, hiszen forgatsz az „egy.hu”-ra, és a Duna TV-n futó műsorodba, a stábod is épp az imént ment el, és ugye szerkesztitek, tartalmakkal töltitek fel az oldalt. Hányan csináljátok?

- A barátnőmmel, Gyurity-Horváth Mónikával kezdtük, akivel már az MTV-ben is együtt dolgoztunk. Ő a lapigazgató, a teljes stábunk nem éri el a 10 főt. Ez irdatlan sok munkát jelent, de nem panaszkodom, mert ha nehezen is, de mi talpon vagyunk. Őszintén megrendít azoknak a sorsa, akikre szó szerint rádőlt a járvány. Szakács barátaimra gondolok, akiknél a második étterembezárásnál már másodszor ment tönkre a teljes alapanyagkészlet a raktárakban, vagy a szállodai szobaasszonyokra, takarítókra. Nehéz ma másról beszélni, hiszen mindannyian a tavaszt várjuk, hogy legyen ennek vége.

A portálodon több tematikus fülre lehet kattintani, jópofa elnevezésekkel. Mit jelent például a „FEDÁKSÁRI”?

- Azt, hogy a századfordulós évek szupersztár színésznőjének neve hogyan került be a kártyanyelvbe, nem tudom, de azt már igen, hogy a kontrafokozatok legmagasabbja a „fedáksári” bemondása. Az alaptét 64-szeresét jelenti, vagyis aki ezt mondja, az „mindent visz”. Az oldalunkkal nyilván szeretnénk a kategóriánkban nagyon jók, egyediek lenni. Talán nekünk is szerencsét hoz ez az elnevezés, amit a férjem talált ki.

Egy kommentelő kérdezte, hány konyhád van. Ez engem is érdekelne.

- Nyári konyhának készült pajtánkat két éve újítottuk fel, ott vannak a modern gépek, a modern bútorok. Vele szemben, a másik falon pedig ott a sparhelt és a kemence, így két helyszínen tudunk forgatni. Akkor alakítottuk ezt ki, amikor az MTVA megkeresett a Borbács Marcsi szakácskönyve műsor ötletével. Általában a pajtában főzök magunknak is, bent a házban csak egy sparheltes, nagyon pici konyhám van.

Vincze Kinga

Gyógyhír Magazin