Eredeti nevén Michel de Nostre-Dame 1503. december 14-én született a dél-franciaországi Saint-Rémy-de-Provence-ban, jómódú, kikeresztelkedett zsidó családban. Anyai nagyapja, Jean de Saint-Rémy országos hírű csillagász és orvos volt, aki lányát tudóstársa, Pierre de Nostre-Dame fiához, a város közjegyzői tisztét betöltő Jacques-hoz adta feleségül. Pierre de Nostre-Dame a független Provence utolsó uralkodója, René király orvosaként szolgált. Mindkét tudós felvilágosult, természettudományos alapokon gondolkodó reneszánsz ember volt, akik nagyapaként azon versengtek, melyikük tudja unokájának tökéletesebben feltárni a csillagos ég titkait, és megmagyarázni a világ legrejtélyesebb és legtökéletesebb gépezete, az emberműködését. 

hirdetés

Nagyapái nyomdokában

Egykori források szerint Nostradamus már a középiskolában beletemetkezett tanulmányaiba. Nagyszerű emlékezőtehetségével és logikusan felépített vitáival elképesztette tanárait. Diáktársainak nagyapái tanításait adta tovább. „Megtanította őket arra, hogy a felhők nem a tengerből kelnek ki (...), hanem a ködös időben a földről felszálló és összegyűlendő párákból alakulnak. Egyéb csodálatos dolgokat is mesélt nekik: hogy a föld gömbölyű, mint egy golyó, a nap, amelyet a látóhatáron lebukni látnak, a másik féltekét is megvilágítja. Végül olyan gyakran és olyan örömmel beszélt nekik a meteorokról és a csillagokról, hogy fiatal asztrológusnak keresztelték” – jegyezte le róla Jean-Aymes de Chavigny, későbbi tanítványa és életrajzírója. 

A fiatal Nostradamus nagyapái karrierjéről álmodozott, tudós és orvos akart lenni. Mikor befejezte filozófiai és retorikai tanulmányait, beiratkozott a Montpellier-i Egyetemre, a világ első, máig működő orvosi iskolájába. Montpellier professzorai már 1376-ban engedélyt kaptak arra, hogy évenként egy kivégzett gyilkos holttestét felboncolhassák. Ez a privilégiuma még a párizsi egyetemnek sem volt meg, érthető, hogy a diákok Montpellier-be tódultak anatómiát tanulni. Nostradamus itt is a legkitűnőbb diákok egyike volt.

Záróvizsgája végeztével új fokozatot ért el; már vörös talárt hordhatott. Most három hónapig előadást kellett tartania néhány tanár felügyelete mellett fiatalabb kollégáinak, majd újabb, nyolc napig tartó, gyakorlati és elméleti részből álló vizsgára bocsátották. Az utolsó napon végre megkapta a püspöktől oklevelét. Ez volt az orvostudományi diploma legalsó fokozata. A doktorátusig még sokat kellett tapasztalnia és tanulnia. Nostradamus továbbra is az egyetemen akart maradni, ám valami keresztezte számításait: újabb pestisjárvány tört Dél-Franciaországra, az ifjú orvos pedig felvette a küzdelmet a kórral. 

A pestis vándora

Magára öltötte orvosi csuháját, négy éven keresztül vándorolt városról városra, és gyógyította a pestisbetegeket. Ez a hosszú csuha szattyánbőrből készült, akkor úgy képzelték, ennek szaga ellenáll a „pestisméregnek”. Inge nedvekbe, olajba és hétféle por keverékébe volt áztatva. Fejét csuklya borította, csak a szeménél volt két kis üveggel védett lyuk. Orrára egy balzsamokkal és parfümmel megtöltött csőrszerű szerkezetet erősített, szájában pedig fokhagymát tartott. Így képzelte a kor az ideális fertőzés elleni védekezést – és nem is teljesen alaptalanul: ez a groteszk öltözet viszonylagosan jól védett a kór ellen. 

A reneszánsz orvosok a fertőtlenítésre illatos fákat égettek a beteg vagy a halott szobájában. Nostradamus ezzel a módszerrel nem volt megelégedve, ő illatszereket, fűszeres és gyantás növényeket, babért, ciprust, borókát, balzsamot, tömjént, mirhát, rozmaringot égetett. Ezt az eljárást azóta a modern tudomány is igazolta: bizonyos növények elégetése során mikrobaellenes aldehidek keletkeznek. Akárhogyan is, Nostradamus nemcsak túlélte a járványt, de sikerrel gyógyított, s a pestis elvonulása után már csodadoktorként tisztelték. 

26 évesen újra beiratkozott a Montpellier-i Egyetemre, és nemsokára magára vehette a hermelines doktori talárt, s egyúttal az egyetem professzora lett. Tapasztalatból származó tanításai azonban valószínűleg ütköztek az egyetemen oktatott elméletekkel, így hamarosan el kellett hagynia a várost. 

Újabb küzdelem a kórral

Ekkoriban kapott meghívást Jules-César Scaligertől, a páduai születésű filológus orvostól, a reneszánsz tudományának egyik legnagyobb egyéniségétől, aki a Garrone-parti Agenbe invitálta. A két tudós jó barátságba került, a nyugalmasabb életre vágyó Nostradamus pedig megházasodott, és letelepedett a városban.

Boldogsága azonban csak három esztendeig tartott: családját ismeretlen kór támadta meg, és ő, aki annyi betegen segített, feleségét és két gyermekét nem tudta megmenteni. Az ekkor 33 éves doktor ismét vándorútra indult. Bejárta egész Itáliát, nagy hírű egyetemi professzorokat, ismeretlen orvosokat és patikusokat keresett fel, hogy ellesse módszerüket, gyógyszereiket, és újabb ismeretekre tegyen szert. 

Nyolc év múlva ismerősei hívására tért vissza, amikor Marseilles-ben ismét kitört a pestis. Nostradamus arra panaszkodott, hogy rosszak az orvosok, és tudatlanok a gyógyszerészek. Férfiak és nők, akik azt hiszik, úgyis minden reménytelen, utolsó napjaikat a szerelemben akarják kiélni, így még jobban fokozzák a fertőzést. Ő azonban tovább folytatta hősies küzdelmét a kór és az emberi butaság ellen. Két év múlva Marseille-ben csökkent a járvány, de a közeli Aixben a tetőfokára hágott. Aki tehette, elmenekült a városból, csak a betegek maradtak, a szegények, meg néhány pap és orvos.

Végül az aixi járvány is megszűnt. A hálás városi tanács Nostradamusnak életjáradékot akart biztosítani, de erről lemondott a szegények javára, és átköltözött Salon-ba, egy másik provence-i kisvárosba.

Kozmetikus és próféta

Itt másodszorra is megnősült. Nyugalmat akart és otthont, a betegeinek és a tudománynak élni. Volt háza, laboratóriuma, csillagvizsgáló távcsövei – nappal mint orvos az élettani folyamatokat figyelhette meg, éjszaka az anyag változásait és az égitestek pályáját.

1552-ben gyakorlatias kézikönyvet adott ki: szépségápolási receptjeinek gyűjteményét. A kozmetikus mesterséget még itáliai vándorlása idején tanulta ki. Ez a tevékenysége valószínűleg szép jövedelmet hozott, mert a korabeli orvos-kozmetikusokat gyakran keresték fel akár messzi földről is a szépülni vágyó gazdagok. Nostradamus pedig büszke volt arra, hogy nem csak a járványok megfékezésében, hanem az ország első kozmetikus-orvosaként is jeleskedhet. 

Itt, Salonban lepték meg azok a látomások, amelyeket elkezdett lejegyezni. Hetente néhányszor elragadtatott állapotba került, fura képek, látások jelentek meg előtte, amelyekről azt gondolta, Isten küldte őket, és a jövőről szólnak. Az asztrológia eszközeivel megpróbálta kiszámolni, hogy ezek az események mikor következnek be, de hangsúlyozta, hogy az asztrológia könnyen tévedhet. A látottakat versekbe foglalta, és 1555-ben Próféciák címmel adta ki.

Nostradamus híre az udvarba is eljutott: II. Henrik és felesége, Medici Katalin felkérték, hogy utazzon Párizsba. Különösen a királynő tüntette ki figyelmével, hiszen ő hozta magával, és terjesztette el a francia udvarban a szépítőszerek és parfümök divatját. Most olyasvalakit fogadhatott palotájában, aki nemcsak próféta és orvos, hanem a kozmetikai szerek készítésének is mestere. 

Ám Nostradamus örült, amikor végre hazatérhetett otthonába. A reneszánsz orvos, akinek látomásait napjainkban is figyelemmel kísérik, 1566-ban halt meg Salon-ban. Sírja ma is látható a város minorita templomában.

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin