Mint a hozzá hasonló haladó gondolkodású orvosoknak, neki is sok vitája származott abból, hogy új megközelítést adott a gyógyászatnak. Nála jobban kevesen ismerték a koraszülött-ellátás kérdéseit, a csecsemők táplálkozását, vitaminigényét, a betegségek, az alultápláltság jeleit és gyógyítását.

Abban az időben, amikor az életmód egészségügyi vonatkozásaival szinte még senki nem foglalkozott, ő felismerte, hogy az életmód – beleértve a táplálkozást és a higiéniát is – alapvetően befolyásolja a gyermekek fejlődését. Hogy erre felhívja a figyelmet, előadásokat tartott, nővéreket képzett, anyákat oktatott, tanácsokat adott. Egész életét a gyerekek védelmének és gyógyításának szentelte. 

Európai tanulóévek

Heim Pál Budapesten született 1875. november 30-án. Édesapja, Heim Péter közvetlen munkatársa volt Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszternek a hazai postahálózat megszervezésében. Feleségével, Stefánovics Máriával három gyermekük született, közülük csak Pál élte meg a felnőttkort.
A fiatalember a svájci Lausanne-ban kezdte meg orvosi tanulmányait, majd a budapesti egyetemen diplomázott 1897-ben.

Gyakornoki idejét Bókay János mellett töltötte a budapesti Stefánia Gyermekkórházban, ezt követően a breslaui (ma a lengyelországi Wrocław) egyetemi gyermekgyógyászati klinikán dolgozott ösztöndíjasként: Adalbert Czerny (a modern csecsemőgyógyászat megalapítója) tanársegédje, majd adjunktusa lett. Később Lausanne-ban és a párizsi Pasteur Intézetben helyezkedett el kutatóként. 

hirdetés

Felismerte a sóháztartás szerepét

Innen hazatérve, 1901-ben kinevezték a budai Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosává. Ekkoriban jött rá, hogy a hasmenéses, illetve lázas beteg, kiszáradással küzdő csecsemők összeomlásának egyik fő oka a víz és só arányának felborulása a szervezetben, vagyis – mint mondta – a kezelés során nem elég a folyadékot pótolni, a sóháztartást is helyre kell állítani.

Ma már egyértelmű, hogy ilyen esetekben az ásványi anyagok bevitelére is oda kell figyelni, de akkoriban ezt az újdonságnak számító felismerést nem volt könnyű elfogadtatni a tudományos élet szereplőivel.

1907-től a budapesti egyetem magántanára lett, egy év múlva pedig Preisich Kornéllal, a Szent László Kórház főorvosával, a gyermekkori heveny fertőző betegségek és a gyermekkori tuberkulózis kutatójával közösen írtak könyvet Általános hematológia címmel.

Az első világháborúban zászlóaljorvosként a fronton szolgált, majd a galíciai Sanok katonai járványkórházának parancsnokává nevezték ki. 1916-ban egészségügyi okokból leszerelték. A háborúból hazatérve a székesfővárosi csecsemőkórház főorvosa, majd 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosa lett. 

A nagy megbecsülésnek örvendő „Heim-nővérek” 

Heim Pál a megelőző, felvilágosító munkában és az oktatásban is élen járt. Kiemelkedő szerepet játszott az anyák és csecsemők védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetségben: a szervezet orvosi bizottságának elnöke volt.

Kezdeményezésére a Stefánia Szövetség 1916-ban elindította a gondozóképzést a Központi Védőnőképző Iskolában, s ezzel életre hívta a gyermekápolónői iskolát. Itt sajátították el a szakma legmagasabb szintű ismereteit azok a nővérek, akiket maga Heim Pál is oktatott.

1921-től a „Heim-nővérek” kétéves továbbképzést követően záróvizsgához kötött gondozónői oklevelet kaptak, és viselhették az erről tanúskodó jelvényt. Szaktudásuk elismerését jelzi, hogy a „Heim-nővérek” sorába tartozni országos rangot jelentett.

Tápszer helyett anyatej

Behatóan foglalkozott a koraszülés kérdésével, az elsők között kutatta a veleszületett szifiliszt, a csecsemők táplálkozási problémáit és a vitaminok szerepét. Bár akkoriban még nem álltak rendelkezésre megfelelő laboratóriumi feltételek az anyatej pontos analizálására, Heim Pál hangsúlyozta az anyatejes táplálás jelentőségét.

A frissen piacra dobott tápszerek sokszor megkönnyítették a dolgozó anyák életét, de tápanyagtartalmuk nem fedezte maradéktalanul az újszülöttek igényeit. Ebből a fajta „alultápláltságból” számtalan betegség származott, és magas volt a csecsemőhalandóság.

Azt ajánlotta az anyáknak, hogy legkevesebb három, de legalább hat hónapos korig szoptassák csecsemőiket, sőt minél tovább táplálják őket így, annál erősebb lesz a gyerek immunrendszere. 

A csecsemővédelem szempontjából fontosnak tartotta azt is, hogy az anya mit eszik, és hogyan tisztálkodik. Fennmaradt egy történet arról, hogy leszidott egy asszonyt, amiért az piszkos kézzel nyúlt a gyermekéhez – majd pénzt adott neki szappanra.

hirdetés

Klinikák élén

1918-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a pozsonyi Erzsébet királyné Tudományegyetem újonnan alakult Ferenc József gyermekklinikájának élére. Egy évvel később, a Monarchia összeomlása miatt a klinikaátmenetileg Budapestre, a Fehér Kereszt Gyermekkórházba költözött, majd 1923-ban Pécsett talált új otthonra. Heim Pál itt is folytatta a munkát: megalapította és vezette az intézmény gyermekklinikáját.

A Pécsett töltött évek klinikusi, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb szakaszát jelentették. Többek között megalapította a Stefánia Szövetség helyi fiókját, 1926-ban megjelentette A gyermek táplálkozása című kézikönyvét, és létrehozta az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát.

Egykori mestere, Bókay János nyugalomba vonulása után, 1929 őszén a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem őt hívta meg a gyermekklinika élére. Sajnos csak rövid ideig tölthette be új posztját. A legenda szerint a Budapest felett elhaladó Zeppelin léghajót szaladt ki megnézni, amikor meghűlt, és tüdőgyulladást kapott. A hazai csecsemőgyógyászat megújítója 54 éves korában, 1929. október 23-án tragikus hirtelenséggel hunyt el. A budapesti Üllői úti gyermekkórház és rendelőintézet 1957 óta viseli Heim Pál nevét. 

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin