Mary Edwards Walker már kislányként kitűnt társai közül. Gazdálkodó család hetedik gyermekeként született a New York állambeli Oswego közelében egy farmon, 1832. november 26-án. Haladó szellemű szülei ellenezték a rabszolgaságot, és hitték, hogy mindkét nem képviselőinek azonos jogokat és lehetőségeket kell biztosítani. A család a férfi–nő szerepeket is újszerűen értelmezte. Mary anyja gyakran végzett nehéz fizikai munkát a gazdaságban, míg férje rendszeresen segített a házimunkában.

Az apa a korabeli női viseletet sem nézte jó szemmel, úgy vélekedett, a fűző gátolja a vérkeringést, a földig érő szoknya pedig egészségtelen, mert felveri a port, és könnyen piszkolódik. Így Mary a szokásos öltözet helyett már fiatalon kényelmes, praktikus ruhákat hordott. A szülők eldöntötték, hogy lányaik ugyanúgy tanulhatnak, mint fiútestvéreik; sőt az 1830-as évek végén a családi gazdaság területén megalapították Oswego első ingyenes iskoláját. 

Reformszellemű oktatásban részesült

Mary középiskolai tanulmányait is egy olyan intézményben végezte, ahol a nemek egyenlőségét hirdették az oktatásban. Ez megerősítette abban, hogy lázadjon a hagyományos nemi szerepek ellen. Érettségi után tanítani kezdett, ám ekkor már az orvosi hivatás lebegett a szeme előtt. Ebben édesapja inspirálta, aki autodidakta gyógyítóként orvosi szövegeket is tanulmányozott otthonában.

Mary spórolt pénzéből beiratkozott a Syracuse Orvosi Főiskolára, az ország első olyan intézményébe, amely nőknek teljes értékű orvosi diplomát adott. Három szemeszter elvégzése után, 1855-ben az Egyesült Államok kevés női orvosainak egyike lett. 

Tanulmányai befejeztével feleségül ment egyik hallgatótársához, Arthur Millerhez. Feminista elveihez híven az esküvőn öltönyt és cilindert viselt, fogadalmából kihagyta az „engedelmeskedni” szót, és megtartotta saját családnevét. A házaspár néhány évig magánpraxist folyatott, de sok beteg kényelmetlenül érezte magát a női orvosnál, többen nyíltan gúnyolódtak is rajta. Hűtlenségre hivatkozva Mary a polgárháború kezdete körül elvált Millertől, ám válásuk csak a háború után vált véglegessé.

Önkéntes évek

Dr. Walker már a 40-es évektől a kor radikális feministáinak nadrágot térdig érő szoknyával kombináló, jellegzetes öltözékét viselte; később pedig zakót és nadrágot hordott. Azzal érvelt, hogy a hagyományos női ruha kényelmetlen, gátolja a szabad mozgást, és nem elég higiénikus.

Öltözetéért egész életében támadták, homoszexualitással vádolták, sőt 1870-ben New Orleansban letartóztatták és bíróság elé állították. Vádlóinak rendszerint azt válaszolta: „Nem férfi ruhákat hordok, a saját ruháimat viselem.”

1861-ben, a polgárháború kitörésekor a 29 éves Mary Washingtonba utazott, és kérvényezte, hogy nevezzék ki a hadsereg sebészévé. Kérését megdöbbenéssel fogadták, és elutasították. Ennek ellenére Washingtonban maradt, önkéntes szolgálatba állt, majd egy ideiglenesen felállított hadikórházban fizetés nélküli sebészasszisztens lett.

Saját menesztését kockáztatva a betegek jogaiért is kiállt: felvilágosította a katonákat, hogy megtagadhatják az amputációt. „Szinte minden esetben úgy láttam, hogy az amputálás nemcsak felesleges, de kegyetlenségnek is tűnt” – mondta később. Ez idő alatt egy olyan szervezet létrehozásában is részt vett, amely a sebesült rokonaik látogatására Washingtonba érkező nőket segítette.

A hadsereg első női sebésze

Mary Walker 1862 novemberétől polgárháborús hadszíntereken, Warrenton és Fredericksburg sátorkórházaiban szolgált sebészként, bár továbbra is csak önkéntes alapon dolgozhatott. A következő évben a polgárháború fő csataterének számító Chattanoogában állomásozott, és a chickamaugai csata sebesültjeit kezelte.

Ezután ismét kérelmezte, hogy a hadsereg orvosa lehessen. 1863 szeptemberében a „Chickamauga sziklája”-ként is emlegetett George H. Thomas tábornok végre kinevezte a cumberlandi hadsereg segédsebészévé, és beosztotta az 52. ohiói ezredbe.

Mary Walker lett az Egyesült Államok hadseregének első női sebésze, olyan fizetéssel, amely egy hadnaggyal vagy kapitánnyal tette egyenrangúvá. 

Ebből az időből sok történetet meséltek a csaták idején tanúsított bátorságáról. Szolgálata során civileket is gyógyított, s előfordult, hogy átlépte a háborús vonalakat. 1864-ben egy ilyen alkalommal a konföderációs csapatok őrizetbe vették, és kémkedés vádjával letartóztatták. Négy hónapot töltött a Richmond melletti hírhedt Castle Thunder börtönben, ahonnan fogolycsere révén szabadult.

A fogságban egészsége megrendült. Kérelme ellenére nem küldték vissza a hadszíntérre, a háború hátralévő részében a louisville-i női börtönkórházban és egy árvaházban szolgált. Érdemei elismeréseként a háború után Andrew Johnson elnök Kongresszusi Becsületérmet adományozott Mary Edwards Walkernek, aki élete végéig minden nap viselte a kitüntetést. A Becsületérem 3500 kitüntetettje közül ő volt az egyedüli nő. 

Mindvégig kiállt elveiért

Harcolt a nők választójogáért / Wikipedia

A háború után továbbra is aktív szerepet játszott a nőmozgalomban, fellépett az erkölcstelenség, az alkoholizmus és a dohányzás ellen, szorgalmazta az öltözködés szabadságát, a háztartási munka ellentételezését, a válás során az egyenlő jogokat és a választások reformját.

1912-ben és 1914-ben is felszólalt az Egyesült Államok képviselőháza előtt a nők választójogáért. Elvei mellett mindvégig kitartott.

Idős korában megnyitotta otthonát azok előtt, akiket hozzá hasonlóan kiközösítettek, zaklattak vagy letartóztattak, mert nem feleltek meg a hagyományos társadalmi elvárásoknak.

Az első amerikai sebészorvosnő, a Becsületérem egyetlen női birtokosa 1919-ben, 86 évesen halt meg otthonában. Fekete öltönyben temették el a New York állambeli Oswego vidéki temetőjében.

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin