Hogy vagy?

Egészen jól. Nyár van, azért dolgozom persze, de inkább élvezem ezt az évszakot.

Láttam a neten, hogy voltál kirándulni, méghozzá motorral. Merre jártál?

Igen, kirándultam (harsányan, szívből nevet olyan „buzásan”- a szerk.), most éppen Ausztriában, 1800 kilométert motoroztunk négy nap alatt. Élveztük az izgalmas, szép kanyarokat.

Valamilyen fizikai felkészülés, edzés szükséges egy-egy ilyen kaland előtt?

Ezekkel a motorokkal nem. Fantasztikusan megbízhatóak, stabilak, könnyen kezelhetőek. Igazi kezes bárányok, technikai csodák. Thaiföldön 3 hét alatt 2000 kilométert mentünk. Ez nem terepmotorozás, semmi durva nincs benne, színtiszta élvezet. Volt olyan, hogy naponta 450-600 kilométert is motoroztunk, de reggelre a fiatal szervezet regenerálódik, újra indulhat a nap.

Fiatal?

Miért? Csak 63 éves vagyok…

Ha már itt tartunk, hogyan tartod karban magad? Most mégiscsak egy egészséggel foglalkozó magazinnak nyilatkozol.

Abszolút egészségesen élek: nem futok, nem tornázom, azt eszem, amit szeretek. A viccet félretéve, tényleg élek, ahogy jól esik, nyilván ez alkati kérdés is, hogy nem vagyok hízásra hajlamos, meg a gének is jók. Édesapám, aki egyébként az ország legidősebb levéltári kutatója, szerencsére teljes szellemi frissességben ünnepelte 96. születésnapját.

Buza Sándor egyik szenvedélye a terepmotorozás

Nehéz is ott diétázni, ahol a kerítés is kolbászból van. Nem túl szellemes, tudom, de ezzel a kis szójátékkal térek át a másik témára. Sokan vagyunk, egykori rádiósok, tévések, akik már korán megtanultuk, hogy több lábon kell állni. De neked honnan jött az ötlet, hogy az élelmiszeriparban próbálj szerencsét?

Nagyapám, Buza Vendel, állatkereskedő 1923-ban alapította hentes- és mészárosüzemét azon a Zala megyei Söjtörön, ahol Deák Ferenc, a haza bölcse is született. 1933-ban nagyapám második fia, Jenő hentesmesteri oklevéllel a kezében átvette a szakmai irányítást, és onnantól a család nevével fémjelzett húsárut gyártották és forgalmazták nemcsak a hazai, de a szomszédos országok, így Ausztria és Muraköz piacain is. A BUZA címkével ellátott termékek közül a kolbász- és téliszalámi-variációk aratták a legnagyobb sikert a 30-as, 40-es években. Ám az ötvenes évek ellehetetlenítő légköre megadta a kegyelemdöfést a családi vállalkozásnak. A megmaradt címkék és a féltve őrzött receptúrák bekerültek a fiók mélyére. Máig jól emlékszem a gyermekkoromra, a már funkciójukat vesztett épületekre: az istállóra, a koromtól fekete füstölőre vagy a földbe ásott hatalmas jégveremre. Emlékképek és féltve őrzött relikviák, melyek máig elkísérnek. Mint ahogyan a régi történetek is: Jenő nagybátyám 1954-ben Hévízre nősült, és őhozzá járt akkoriban rengeteg híresség kolbászt kóstolni meg borozni. Megfordult ott Honthy Hanna, Vitray Tamás és sokan mások. Édesapámmal sokat beszélgettem erről a családi hagyatékról, és aztán fél évszázad után kihúztam azt a bizonyos fiókot, leporoltam a címkéket meg a receptet.

Buza Sándor két szerelme az utazás és a gasztronómia 

Akkor ez egy olyan titkos receptúra, mint mondjuk a kóláé?

Pontosan. Persze azért mire a jelenlegi ízvilágot elértük, nagyon sokat kóstoltunk, és abban is egyetértettünk, hogyha belevágunk, akkor azt csak magas szakmai színvonalon tesszük, és csak jó minőségű alapanyagokból nagyon jót készítünk. Mert rosszat készíteni pontosan ugyanannyi időbe telik, mint jót. Így adózhatunk őseim emlékének. Úgy tesszük, ahogy ők: jót, szépet, minőséget alkotunk. Húsból, szalonnából, természetes fűszerekkel, mint azt a nagyapámék tették.

Ez olyannyira sikerült, hogy több díjat is nyertél.

Szerintem a legnagyobb elismerés az volt, amikor egy 24 terméket felvonultató szakmai, úgynevezett vakkóstoláson mi lettünk az elsők. A szakemberekből álló zsűri csak a termékeket látja, amelyek számokkal vannak ellátva, úgy kóstolnak és pontoznak, szóval nem tudják, hogy ez vagy az a kolbász a Gyulai, a Hertz vagy a Buza, és aztán 24 minőségi termék közül így elvinni az első díjat – szerintem az már valami.

Buza Sándornak hetente van egy kétórás magazinműsora a TrendFM-en 

A családodban nemcsak Vendel nagyapád volt híres. Mondjuk te is az vagy, de édesapád többi testvére miben jeleskedett? Jenőről már beszéltél.

Buza Domonkos papnak tanult, később a 60-as és a 70-es években a Malévnál dolgozott, és ő bonyolította a legtöbb külföldi üzletet, nyolc nyelven beszélt. Buza Ferenc pedig Zala megye legendás autószerelője volt. 

Visszatérve a kezdetekre: a rádióhoz ma sem vagy hűtlen, és egyetlen percet sem unatkozol.

Persze, mert sokat utazom, a családi vállalkozást menedzselem. De a volt Gazdasági rádió frekvenciáján működő TrendFM mikrofonjánál is ülök, egy héten egyszer van egy kétórás magazinműsorom, ami a „Menni-Enni” címre hallgat, vagyis a két szerelemre, az utazásra és a gasztronómiára. Nem is érnék rá unatkozni.

Már csak a nagypapaság hiányzik a repertoárból.

Erre nincs befolyásom, de a fiam 33 éves, gondolom, előbb vagy utóbb, de eljön az unokázás ideje is.

Vincze Kinga
 

Gyógyhír Magazin