▶    Láttam a Facebook-oldaladon, amint nagyon jóízűen eszed a vajas mustáros kenyeret, és kommenteled is. Honnan az ötlet, és mi az, hogy kenyeret is eszel?

▶    Apukámtól tanultam, ő szereti nagyon az ízeket egymással keverni, például savanyút az édessel. És igen, a karantén alatt én is híztam, de majd ledolgozom. Azt hiszem, az én korosztályom örült ennek az otthonlevésnek, ránk fért, hogy többet legyünk a családdal. Most pedig, amikor végre újra találkozhattunk a kollégákkal, kifejezetten örültünk egymásnak. Persze az baj, hogy ehhez egy járvány kellett, anélkül is kell több idő a magánéletre. El is határoztam, hogy megpróbálom ezentúl a vasárnapjaimat szabaddá tenni. Kedvem volt sok finomságot sütni-főzni. A nagyanyám szakácsnő volt az uraságnál, tőle van a vízen kullogó receptje, most arra is sor került. Persze mindenben fontos a mértékletesség, egészségünk és erőnlétünk megőrzésére oda kell figyelni. A színpad extra energiát kíván, karban kell tartani magamat, a súlyomat, a hangomat – ez egy soha véget nem érő történet. 

hirdetés

▶    Jópofa volt az a videód is, ahol a tanyasi göngyölt húst mutattad be, tudod, amikor elmondtad, hogy a két végén megtűzöd fogpiszkálóval, és ezt úgy illusztrálod, hogy az ujjaiddal csinálsz magadnak két rozmár-fogat. El is neveztem ezt az ételt Janza-rozmáros húsnak.

▶    Szeretem, ha nevetnek körülöttem. Jó értelemben véve folyton játszom. Most például olyan jól alakítottam a konyhatündért itthon, hogy ezután már nem léphetek vissza, követelik a jó sütiket, ennivalókat. A gyerekeim azzal is megfenyegettek, hogy ha nem folytatom, akkor nem jönnek el a koncertjeimre. Utóbb sok dicséretet kaptam anyai minőségemben, és ez nagyon jó. A szüleimmel is többet tudtunk lenni, mert noha egy kétgenerációs házban élünk, a normál menetrendben nem találkozunk sokat. Egyébként hálás vagyok ezért is a sorsnak, a szüleim közelsége rengeteg segítség nekem, főleg a gyerekeim miatt. Janka apukája, Pintér Tibor munkamániás, most is csodálatos előadásokat csinálunk a Lovas Színházban, akkoriban is 
sokat dolgoztunk. Samu kiskamasz, és egyáltalán nem problémás gyerek, mégis jó, hogy közelben vannak a nagyik.

▶    Visszaállt a régi rend? Azt hallottam, hogy a karantén idején videóra kellett vennetek, ahogy otthon gyakoroltok, és be kellett küldeni a színházba, mint a gyerekeknek a suliba azt, hogy otthon tornásztak. 

▶    Az Operett Színház nagyon rendes volt velünk, mi nem vagyunk közalkalmazottak, mégis gondoskodtak rólunk. Persze, hogy volt online énekóra is, ami nekem nem mindig jött össze. Nem vagyok topon a technikai dolgokban, a gyerekeim és a párom segít sokszor. A régi rend furcsán állt vissza: nekem most meglepetésnaptáram van, mert mondjuk tegnap még azt hiszem, hogy a Balatonon lépek fel, aztán reggel kinyitom a naptáram, és azt látom, hogy Dabasra megyek. Ez azért van, mert nagyon sok atombiztos előadást lemondanak a szervezők, nem tudják, hogy eljönnek-e az emberek. Ugyanakkor jön egy váratlan, új meghívás, egy augusztus 30-i program: Kaposváron leszünk Dolhai Attilával. De tegnap például a Kőszegi Várszínházban léptünk fel Operett-musical estünkkel a párommal, Pesák Ádámmal és két nagyszerű kollégámmal, Szendy Szilvivel és Peller Károllyal. 

▶    Vastapsos siker volt, ahogy olvastam a neten. Mi van még a tarsolyodban? 

▶    Jönnek az úgynevezett pótlások, egy elmaradt áprilisi fellépés, ami szeptember 5-én lesz Baján és egy több éve hagyományosan, minden év nyarán megrendezett kalocsai koncertet is szeptemberben tudnak megszervezni. 

▶    Nem kis szervezés kell ehhez az életedben, és jó sokat utazol. Semmi megállás? 

▶    Dehogynem. Ádám azt mondta egyszer, nem látott még egy ilyen embert, aki ennyire tud örülni egy virágsziromnak, egy délutáni napfénynek, aki ugyanúgy tud szeretni egy napot azért, mert meleg van, vagy esik az eső. A munkában, a szakmámban fegyelmezett hadvezéralkat vagyok, aki precízen tervez. Ugyanakkor szeretek a mának is élni: legyen tökéletes az adott nap, amit élünk, ez a lényeg. 

Vincze Kinga

Gyógyhír Magazin