Az edinburgh-i születésű orvos és író, Arthur Conan Doyle különc nyomozója 1886-ban lépett színre először. Szerzője összesen négy regényt és ötvenhat novellát írt Sherlock Holmes szereplésével – a történetek több mint negyven éven át jelentek meg, gazdagon illusztrálva, zömében a The Strand Magazine-ban. A regényeket folytatásokban közölték.

hirdetés

Orvos páciensek nélkül

Az ír családból származó Arthur Conan Doyle 22 évesen, 1881-ben szerezte meg orvosi diplomáját az Edinburgh-i Egyetemen. Egy ideig hajóorvosként szolgált, majd 1882-ben Plymouthban nyitotta meg első praxisát, amit hamarosan a dél-angliai Southsea-be költöztetett át. Várója azonban többnyire üres volt, s Doyle állandó financiális nehézségekkel küzdött. Bőséges szabadidejét irodalmi kísérletekkel töltötte: ekkoriban írta meg azt a munkáját, amelyben először bukkant fel Sherlock Holmes világhírűvé vált alakja.

Novellái és detektívtörténetei révén irodalmi körökben hamar ismert lett. 1890-ben egy orvosi folyóirat megbízásából interjút készített Robert Kochhal, a tuberkulózis kórokozójának felfedezőjével Berlinben. Ekkor találkozott egy angol bőrgyógyásszal, aki – megtudva, hogy praxisa reménytelenül gyenge – azt javasolta, próbálja ki a szemészetet. Doyle a rábeszélésnek engedve feladta rendelőjét, Bécsben elvégzett egy szemészeti tanfolyamot, majd Londonban telepedett le szemész szakorvosként. Csakhogy a fővárosban még annyi beteg sem kereste fel, mint Southsea-ben, így hamarosan végleg felhagyott az orvoslással, és úgy döntött, irodalmi munkásságából fog megélni. 1930-ban bekövetkezett haláláig a Sherlock Holmes történeteken túl röpiratokat, számos novellát, történelmi tárgyú elbeszélést és regényt írt. Érdemei elismeréséül 1902-ben lovaggá ütötték.

A tudományos módszerekkel dolgozó mesterdetektív

A történetek főszereplője maga a zseniális nyomozó. Noha nem rendelkezik orvosi képesítéssel – az első regényben Doyle kémikusként mutatja be –, intenzíven érdeklődik az orvosi ügyek iránt. Amikor későbbi segítőtársa, dr. Watson először találkozik vele egy londoni kórházi laboratóriumban, éppen hemoglobin-tesztet végez.

Holmes kimagasló intelligenciájáról, logikájáról, megfigyelő- és következtetőképességéről híres, s mindezen tulajdonságait a bűnügyek megoldásánál is kamatoztatja. A történetek elemzői úgy vélik, a nyomozások természettudományos módszertana – ami a modern kriminalisztikában alapvető – Doyle orvos-természettudományos gondolkodásából fakad. Az orvosi utalásokat számszerűsítették is: a hatvan Holmes-kalandban 68 betegség, 32 orvosi kifejezés, 38 orvos, 22 gyógyszer, 12 orvosi eljárás, hat kórház, három orvosi folyóirat és két orvosi iskola szerepel. Conan Doyle a karaktereket gyakran mintázta orvosegyetemi tanárairól és barátairól, s a történetekben 42 valódi betegét azonosították, többnyire a betegségeikkel együtt.

Ki az eredeti Holmes?

Bár több valós és kitalált alakot is megneveznek Sherlock Holmes karakterének ihletőjeként, a legfőbb inspirációt a szerző egyik egyetemi tanára, dr. Joseph Bell jelentette. Conan Doyle így írt az Edinburgh-i Királyi Kórház neves orvosáról: „Nagyon ügyes sebész volt, akinek nemcsak a betegség, hanem a foglalkozás és a karakter diagnosztizálása is az erősségei közé tartozott. Mint járóbetegekkel foglalkozó munkatársának, módom nyílt megfigyelni, amint gyakran néhány pillantással többet megtudott a betegről, mint én a kérdéseimmel.”

Dr. Bell valóban híres volt rendkívüli megfigyelő és kombinációs képességéről, ragyogó logikájáról. Már egészen jelentéktelennek tűnő adatokból is gyakran remek diagnózishoz jutott, és meglepő, de logikus következtetései megvilágították páciensei karakterét, néha még a múltját is. Doyle 1924-es önéletrajzában megjegyezte: „Nem csoda, hogy egy ilyen személyiség tanulmányozása után, a módszereit felhasználva és továbbfejlesztve igyekeztem megalkotni a tudományos nyomozó karakterét, aki az ügyeket saját képességeinek köszönhetően oldja meg.” Csakhogy dr. Joseph Bell egy ízben ezt írta egykori tanítványának: „Te magad vagy Sherlock Holmes, és ezt jól tudod.”

John Watson, a famulus

Dr. Watsonnak, Holmes munkatársának alakját is orvosi környezetből merítette a szerző. Mint az első regényből megtudjuk, John Watson a londoni St. Bartholomewʼs kórházban folytatta tanulmányait, a Londoni Egyetemen szerezte orvosi diplomáját, ezt követően a brit hadseregben lett sebész. Katonaorvosként szolgált Indiában, majd a második angol–afgán háborúban, ahol a maiwandi csatában lábsérülést szenvedett. Ezután küldték vissza Angliába, ahol kilenc hónapig napi 11 shilling és 6 penny nyugdíjban részesült. Ekkoriban találkozott Holmesszal, akinek asszisztense, krónikaírója és a Baker Street 221/B-ben lakótársa lett. A névválasztásba az élet is beleszólt. Conan Doyle korai vázlataiban Sherlock Holmes munkatársát még Ormond Sackernek hívták. A szerző csak akkor döntött a John Watson változat mellett, amikor 1887-ben a Phoenix szabadkőműves páholyban megismerkedett és összebarátkozott dr. James Watsonnal. Páholytársa és kollégája, akinek nevét halhatatlanná tette műveiben, 19 évig szolgált orvosként a kínai brit konzulátuson.

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin