De jó hallani, ahogy nevetsz! 
-    Én is, a családom is megúszta az elmúlt időszakot, kicsit fellélegezhetünk, örülök a napsütésnek. Persze gyorsan hozzáteszem, nagyon sajnálom azokat, akik nem voltak szerencsések. Az első 1-2 hétben mindenki csak nézett, hogy most hogy is van ez. Én azt hiszem, viszonylag gyorsan lendültem túl az első sokkon. 

Egy sportolónak különösen nehéz lehet, ha nem tudja végezni a napi edzést, mert mondjuk kicsi a lakás, és nem fér el. 
-    Á, dehogy. Béres Alexandra szokta mondani, ha megvan az egyszer egy méter, már nézhetsz is körül, hogyan végezd a gyakorlatot: láb fel az ágy szélére, vagy a konyhában a száraz felmosó rongyra ráülsz és azon csúsztatod magad előre és vissza, de jöhetnek az erőgyakorlatok is: két-két karton víz és már meg is van a  súlyzó. Vagy lehet lisztet pakolni a hátizsákba, és azzal lépcsőzni. Csak úgy pörögtek az ötletek a közösségi oldalakon. Egy igazi sportoló van annyira leleményes, hogy egy ajtófélfában is meglátja az edzéshez szükséges eszközt.

A „coach”szakmai szempontú személyiség fejlesztéssel foglalkozik, te sport coach vagy, tehát te rájuk fókuszálsz, és feladatod például a munkahelyi nehézségek tudatosítása és feldolgozása. Most nem nagyon volt munkahelyi probléma, hiszen nem is lehetett bemenni dolgozni.
-    Ez igaz, viszont villámgyorsan elkezdtem felmérni sok sportoló helyzetét. Volt, akit én kerestem meg, és sokan kerestek engem. Készítettem kis videókat, mini interjúkat, együtt kutattunk új erőforrásokat: mire lehet építeni és a negatívumban, hogyan lehet pozitívumokat keresni. Sok szakember kezdett azonnal segíteni: erőnléti edzők, fitnessedzők adták a tippeket. Kocsis Árpival, aki utcai futóversenyeket szervez, arról beszélgettünk a közösségi médiában, hogy például hogyan kell figyelni a fokozatosságra. Hiszen az első időben a legtöbben futni kezdtek. De aki egyébként nem szokott, legyen az sportoló vagy civil, durva sérüléseket gyűjthet be, ha hirtelen elkezd a maratonra gyúrni. Árpi nagyon jól tudja ezt, hiszen ő már közel harmincezer kilométert futott különböző versenyeken. 

Zelinka Ildikó a lányával 

Te tulajdonképpen mindig azt csinálod, hogy ha valaki valamiért megroppan, megkeresed vele az újraépítkezés lehetőségeit. A különbség csak annyi, hogy ezt most online tetted. 
-    Igen, megfűszerezve azzal, hogy olyan élethelyzetben kellett mindezt, ami mindenkinek új volt, és itt a legnagyobb probléma az elszigetelődés. Amit átéltünk, az egy igazi robinzonád volt. Robinson Crusoe sztorija óta tudjuk, hogy ha valaki valamiért, akár egyedül, akár egy kisebb csoporttal olyan helyzetbe kerül, amiben nincsenek külső kapcsolatok és érintkezések, akkor újra kell építenie a saját civilizációját, a saját társadalmát. Robinson egy szigetre került, ahol nem volt semmi az előző életéből, fel kellett találnia magát. De sokan ismerik a repülőgéppel lezuhant rögbi-csapat történetét is: a hidegben, a hegyen, a hóban kellett a túlélőknek kitalálni, hogyan tovább. Az ilyen helyzetekben van, aki úgy reagál, mint a normál életben: ha talpraesett volt, az is marad, de van, aki éppen ellenkezőleg viselkedik. Aztán lehet, hogy egy visszahúzódó emberből egy sokk azt váltja ki, hogy ő lép határozottabban és ő tartja másban a lelket. Én is tudok mesélni egy ilyen esetről: az egyik online csoportomban volt egy lány, aki azt mondta, ő feladja, ő nem tudja a problémáit feldolgozni úgy, hogy nincs körülötte csapat. Aztán végül ő lett az, aki a többieket győzködte, segítette, hogy ne adják fel. Persze a mi „robinzonádunkban”, a fejlett társadalmakban nagyon nagy jelentősége volt a digitális világnak, mert az elszigetelődés ellenére mégiscsak volt közösségi élmény. 

Vincze Kinga
 

Gyógyhír Magazin