A nagyszülői szeretet többnyire mély és feltétel nélküli, nem terheli a szülőkre nehezedő felelősség súlya, így nagyszülők és unokáik között nagyon erős kötelék alakulhat ki. Az Egyesült Államok-beli Brigham Young Egyetemen végzett vizsgálat most megerősítette, hogy ez a kapcsolat a gyerekek egészséges mentális fejlődése szempontjából is meghatározó jelentőségű. 

A kutásból kiderült, hogy amikor a nagymamák és nagypapák aktívan részt vesznek unokáik életében, a gyerekek nagyobb önbizalommal rendelkeznek, szociálisan nyitottabbak, és az iskolai életben is szívesebben részt vesznek. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a gyerekekben nagyobb valószínűséggel fejlődtek ki a társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen szociális képességek – így például több gondoskodást, együttérzést és kedvességet mutattak olyanok iránt is, akik nem tartoztak a közvetlen környezetükhöz. 

hirdetés

Jót tesz a külön háztartás
A tanulmány megállapította, hogy akkor alakul ki a legszorosabb kötelék nagyszülők és unokáik között, ha külön háztartásban élnek. Ilyenkor ugyanis a napi fegyelmezés helyett a pozitív viselkedésminták megerősítésében, a fejlődés ösztönzésében vállalnak szerepet. 

Ez különösen fontos a kora serdülőkorban: amikor a szülők és gyermekeik konfliktusba kerülnek egymással, az unokák pedig biztos szövetségesre találnak a nagyszülőkben. A szoros kötelék mindkét nemzedéknek jót tesz, ezért a tanulmány szerzői arra buzdítják a nagymamákat és nagypapákat, hogy továbbra is szeressék az unokáikat, és bátran foglalkozzanak velük.

A kutatás menete 
A kutatók 10-11 éves gyerekeket kérdeztek arról, hogy mennyire érzik közelinek magukhoz nagyszüleiket, például kapnak-e tőlük tanácsot fontos döntéseikhez, vagy megbeszélhetik-e velük a problémáikat. A válaszok elemzéséből kiderült, hogy a nagyszülők és unokák közötti érzelmi kapcsolat jelentősen befolyásolhatja a gyermekek tudományos, pszichológiai és társadalmi fejlődését.

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin