Emlékszel, hol voltál akkor, amikor kiderült, hogy bezárnak a színházak, iskolák, hogy az élet megáll?

- Pontosan emlékszem arra napra, amikor az utolsó fellépésem volt, amikor már nagyon benne volt a levegőben, hogy itt baj lesz. Március ötödike volt, Kasza Tibivel, Király Lindával, Tolvaj Renivel léptünk fel együtt, amikor Tibi mondta, hogy készüljünk fel lelkileg, mert egy darabig nem lesz semmi. Kinevettük őt, de egy pár nap múlva nagyon is világossá kezdett válni, hogy nem játék ez a járvány. Egyébként én komolyan vettem minden rendelkezést, és valóban nem is nagyon mentem sehová.

hirdetés

Mit csináltál a rád szakadt rengeteg szabadidődben?

- Nyilván egy ilyen helyzetben, amire nem lehetett felkészülni, hiszen ilyen soha senkivel nem történt még, az első időkben a legtöbben híradó-függők lesznek. Az első két hétben folyamatosan figyeltem a híradásokat, néztem a netet, telefonon beszéltük az ismerőseimmel, hogy ki mit tud, mi lesz. Az hamar tudatosult bennem, hogy ez a dolog mindenkit érint, hogy nem vagyok ezzel egyedül, emiatt nem éreztem magam annyira rosszul. Tényleg azt gondolom, hogy igaz a mondás, egységben az erő, ha figyelünk egymásra, ha bárhogyan is, de tartjuk a kapcsolatot, ki fogjuk bírni, ameddig kell. És rögtön jött a következő felismerés: jó, akkor most ez van, nem csüggedünk, és az igaz, hogy ez nem csak az én problémám, hanem mindenkié, de hogy hogyan tudom magam feltalálni ebben az ismeretlen helyzetben, már csak tőlem függ.

- Igazi talpraesett, optimista, problémamegoldó ember hírében állsz, pozitívan nézel a megoldandó akadályokra. Most ez hogyan sikerült?

- Most is próbáltam a jó oldalát nézni ennek az egésznek. Sorra vettem, mire nem volt időm korábban, és nekiláttam. Az első két hét aktív munkával telt, kertészkedtem, virágba borítottam a teraszomat, rendbe raktam a gardróbom. Soha nem pihentem nyári szezonokban, rendszerint hajnalban értem haza, most pihentem is, de mindig volt pontos napirendem. Szerintem az ember ott csúszik el, ha elengedi magát és nem kel fel reggel, mert úgymond nincs miért. Időben keltem, mindig tudtam, aznap mit fogok elintézni. Frissítettem az angoltudásom, sőt kipróbáltam, hogy tudok-e kenyeret sütni. A magam megnyugtatására akartam tudni csak, hogyha arra kerül a sor, képes vagyok-e. Persze nem tudom, miért került volna rá sor, hiszen évek óta nem eszünk kenyeret.

- Azért a te energiáidat ez nem hiszem, hogy mindez teljesen lekötötte.

- Persze, egy idő után valóban éreztem, hogy valamit ezeken kívül is kell csinálnom. Amikor a színpadon vagyok, a hangommal, a zenémmel adok valami pluszt az embereknek, most másra volt szükség. Így aztán idős otthonokba vittem maszkokat, gyorsteszteket vásároltam, az ismerőseim gyerekeire vigyáztam, amíg a szüleik dolgoztak, és nem tudták kire bízni őket. Ugyanakkor a másik énem megnyugodott, visszalassult, én is sok mindent átértékeltem. Most, hogy kezdünk visszaállni, inkább fékezni próbálom a lendületet, hogy abból a nyugalomból, befelé figyelésből, ami olyan sok erőt adott, minél több maradjon nekem.

Vincze Kinga

Gyógyhír Magazin