Júlia, azaz Lilla otthon van, süt és főz. Persze, amikor már „belejöttek” a karantén létbe, online gyakoroltak zenekarával, közös éneklés is volt a világháló segítségével és új dalok is születtek. Sajnos „csak” névrokonok vagyunk, de évtizedek óta figyeljük egymás pályáját. Lilla mindig mosolygós, optimista, szerény és szerethető ember volt, sok emberséggel megáldva. 

hirdetés

Emlékszel mit csináltál éppen, amikor kiderült, hogy az eddigi életünk gyökerestől kifordul a sarkaiból?

-    Emlékszem minden pillanatra. Ivanics Ilona társulatával – stílusosan – a Boldogság kék madarának próbáin dolgoztunk, bár már éreztük, hogy egyhamar nem lesz bemutató. Pedig nagyon örültem a lehetőségnek, régóta terveztük, hogy együtt dolgozunk Ilonával, nagyon nagy örömmel készültünk a premierre. A kék madár próbái kellős közepén álltunk le március 15-e előtt. Március 8-án pedig, két hónapnyi forgatás után éppen véget ért az A dal, szerencsére még megvolt a döntő. Láttuk, mi zajlik Vuhanban, később Olaszországban, de nem akartuk hinni, hogy minket is elér ez az egész.  Nagyon pozitívan álltunk az élethez, hiszen itt a tavasz, jön a nyár, de hamar rádöbbentünk, hogy itt baj lesz, haza kell menni, el kell vonulni.  Arra a bizonyos március 16-i,  hétfői napra készülve, amikortól bezártak az iskolák, a hétvégén már mindenki elvonult a családjával.  Azon a hétvégén teljesen világos volt, hogy nem hetekre, sokkal inkább hónapokra kell berendezkedni. Egy nap alatt kellett eldöntenem, hogy maradok-e a belvárosban vagy megyek a szerelmetes Balatonomhoz. Elfogadtam egy kedves meghívást, és most már hetek óta itt vagyok, élvezve a vendégszeretet. Egyébként arról, hogy formában maradjunk, Neducza Judit edző barátnőm is gondoskodik, folyamatosan online órákat tart nekünk. Fontos a termėszet, a sport, az egészség megőrzése.Velem van egy barátom kutyája is, vele járjuk a Balaton partját hajnalban és esténként.

Fotó: Emmer László

Igen, azt látom a Facebookon. Sok mindenről tudósítasz a napjaidból. Van, hogy egy videóban mutatod meg a hajnalt és énekelsz pár sort, van, hogy fotókon látjuk a szebbnél szebb kenyereidet, a medvehagymás pogácsádat. Te így dolgozod fel ezt az egészet? 

Soha nem készültem ilyenre, ahogy senki más sem. Gyorsan jött, hogy lépni kell, szerintem ilyenkor sokat számít, hogy kikkel beszélsz. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert kaptam ezt a lehetőséget, a Balaton csodálatos közelségét és azt, hogy nem kell azzal a rettegéssel töltenem a napjaimat, hogy olyan egzisztenciális helyzetbe kerülök, ami súlyosan befolyásolná az életem minőségét. Ha ez valakinek megadatik, és ismert ember, akkor az a legkevesebb, hogy megpróbálsz egy kis mosolyt csalni azoknak az arcára, akiknek sokkal nehezebben élhető ez az időszak. Biztatást próbálok adni, bátorítani szerettem volna és kitartásra biztatni azokat, akiknek nagyon nehéz. És persze a saját közönségemet is szerettem volna valamennyire magam mellett tudni, hogy lássák, érezzék, hogy én vagyok és remélem, leszek is. Ezenközben láttam, hogy a drága olaszoknál, imádom őket, akik pont nagyon tudnak élni, tradíciója van a családoknak, a közös együttléteknek, nos, nekik egyik napról a másikra el  kellett  volna vonulni, nem tudták megtenni, és nagyon nagy baj lett belőle. Mindent el kell követnünk, hogy nálunk megközelítőleg se legyen olyan a helyzet. 

Fotó: Pejkó Gergő

Most már lazul a szorítás. Lassan vége az elzártságnak. Készülsz rá?

Mellbe vágott, megijedtünk, hiába szeretjük egymást a családtagokkal, a barátokkal, nem találkozhattunk. Én komolyan veszem még most is a javasolt óvintézkedéseket. Majd csak lassan, kis léptékben nyitok. Jó dolog, hogy ezekkel az intézkedésekkel józanul vészeltük át az egészet. Jó volt a kommunikáció, rendszeres volt a tájékoztatás, nem voltunk magunkra hagyva. Azt tapasztaltam a környezetemben, hogy egy ilyen váratlan helyzetben nagyon józanul és higgadtan döntött a legtöbb ember, ezzel elejét vettük annak, hogy elszabadulhasson a vírus. Most már finoman, óvatosan tervezünk. Talán augusztus 20-át méltón, koncertekkel is ünnepelhetjük. A kék madár próbáit augusztusban folytatjuk, és azt tervezzük, hogy annak a hónapnak a végén még be is tudjuk mutatni a zenés darabot, persze szolid közönség előtt. Addig is reméljük, hogy ezek a művészeti tevékenységek fokozatosan beindulhatnak.Viszont fontos továbbra is a mértékletesség és továbbra is vigyázni kell egymásra, hiszen a tömegrendezvények és tömeges megjelenések még nem javasoltak, teljesen jogosan. Persze jöhet még egy hullám, de én abban bízom, hogy ez az első „gyakorlat” jól sikerült. Ha kell, tudjuk, hogyan kell szembeszállni ezzel az új támadóval, ha kell újra. De alapvetően optimista vagyok, nagyon bízom a pozitív, szép jövőben.

Vincze Kinga

Ruhák:  Silka Fashion

Gyógyhír Magazin