Szakértők körében általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a váratlanul ránk szakadt nehézségek még inkább felerősítették és láthatóbbá tették azokat a feszültségeket, amelyek az emberek mindennapjait jellemezték, ezen belül a szülők között, és a szülő-gyermek viszonyban meglévőket egyaránt. A stresszt és szorongást okozó tényezők hatása erőteljesebbé vált, és számuk további új elemekkel bővült.

A megélhetéssel, a jövedelemszerzéssel és munkahellyel kapcsolatos aggodalmak fokozódtak, csakúgy, mint a gyerekek egészségével és jóllétével összefüggő, egy szülő számára mindig is ott lappangó szorongások. A félelem a megfertőződéstől, az idősebbek iránti aggodalom új elemként tudatosult. Számos új frusztráció kúszott be a mindennapjainkba: korlátozott lett a mozgásterünk, nem mehettünk vásárolni, amikor tetszett, a bezártság okozta kellemetlenségek mentálisan is megterhelővé váltak.

A családot (vagy a családszerűen együtt élő emberek körét) alkotó felnőttek és gyerekek személyiségének érettsége, például a stresszel való megküzdés vagy az indulatkezelés képessége, a járvány miatti kényszerhelyzettől függetlenül is, alapvetően meghatározta az együttélés minőségét. A családon belüli erőszak, a verbális vagy fizikai abúzus korábban is jelen volt már a veszélyeztetett családokban. A járvány okozta összezártság, a stresszt és szorongást okozó külső és belső tényezők hatásának felerősödése azonban fokozta a fenyegetettséget.

hirdetés

A szülő és a gyerek a tanár-diák viszony bonyolult világában találta magát

Az otthoni tanulás elrendelése sajátos új elemel bővítette a fentebb felsorolt stressz-faktorok körét. A szülők túlnyomó többségét teljesen felkészületlenül érte, hogy részben át kell vállalniuk a tanár és a tanulásszervező szerepét. A képesség-, képzettség- és készséghiány további súlyos terhet rakott a szülő(k) amúgy is komoly nyomástól roskadozó vállára.

A gyerekek hasonlóképpen küzdöttek az alkalmazkodás nehézségeivel, mivel számukra az iskola nem csupán a szűkebb értelemben vett tanulásról szólt, hanem a társakról, csoporton belüli alá-fölérendeltségi viszonyokról, jó esetben sikerről, pozitív visszajelzésről, az otthonon kívüli, a szülőktől független énjük szabad megéléséről.

Mind a szülő, mind a gyerek váratlanul egy olyan új világban találta magát, amelyben korábban csak érintőlegesen és átmenetileg voltak: a tanár-diák viszony bonyolult világában. Sokan tapasztalhatták meg, hogy eleinte mennyi feszültséggel járt, amíg a két fél nagyjából megtalálta a saját szerepét. A szülőnek el kellett fogadtatnia gyermekével, hogy egy másik tekintélyszemély (a tanár) iskolai környezetben magától értetődőnek tűnő hatalmi pozícióját átveheti és érvényesítheti. A gyermeknek küzdelmek árán kellett kialakítania a számára elfogadhatónak tűnő tanulási mozgásteret.

Sokan nem vették jól az akadályt, de vannak remek példák is 

Ezek alapján nem lepődhetünk meg azon, hogy sok szülő frusztráltan, türelmét vesztve kiabált, üvöltözött gyermekével (a michigani egyetem egy kutatásának eredményei szerint minimum 20-30%-uk), a gyerekek hasonlóképpen hisztiztek, ellenkeztek. Félreértés ne essék: sok nagyszerű példa is van, olyan jó tapasztalatokkal, amelyeket a járványhelyzet lecsengése után is jól hasznosíthatunk. 

Voltak szülők, akik most szembesültek először teljes valójában azzal, mekkora tananyag mennyiséget kell feldolgozniuk a gyerekeiknek, és többen éltek a gyanúperrel, hogy talán az online oktatás keretei között egyes tanárok még a szokásosnál is több feladatot adtak. Nem egy közülük „be is dobta a törölközőt”, nem bírták a tanári szereppel járó plusz megterhelést.

Különösen nehéz helyzetben voltak, vannak azok a szülők, akik fogyatékkal élő vagy sajátos nevelési igényű gyermeket nevelnek. A kijárási korlátozások miatt nem tudtak hozzáférni azokhoz a segítő szolgáltatásokhoz, amelyek megkönnyíthették az életüket, és biztosították gyermekük fejzárkóztatását. A családban eleve meglévő stresszt és szorongást okozó tényezők hatása a járvány következtében felerősödött, és további, az otthoni tanulás kényszeréből adódó terhekkel súlyosbodott.

Csak remélni merem, hogy az érintett családok többsége végül is alkalmazkodni tudott e nehéz helyzethez, és ha valóban jön a járványnak egy újabb hulláma, azt már felkészülten és kisebb mentális megterheléssel fogják átvészelni!

Fábián Tamás
pszichológus 

Gyógyhír Magazin