▶ A képzőművészeti egyetem feljogosít arra, hogy filmeket csinálj. Első perctől ez volt a célod? 

▶ Nem hiszem, hogy bármilyen egyetem feljogosít arra, hogy kreatív munkát végezzen valaki. A diploma csak annak a bizonyítéka, hogy pár évet eltöltöttél valahol, de nem ad zöld utat, mondjuk ahhoz, hogy filmeket rendez. A kreativitás, az ötletek özöne nem jön meg egy diploma átvételével. 

▶ Alkotó ember vagy, függetlenül egyébként minden papírtól, és több művészeti területen vagy sikeres. 
Mikor derült ki, hogy vonzódsz a művészetek iránt? 

▶ Már a szakközépiskolában komolyan rajzoltam és festettem, de gyerekkorom óta szerettem ezeket. A suliban festő szakos voltam, az egyetemen pedig intermédia szakos lettem. Kiskamasz koromban kifejezetten olaj meg akril képeket készítettem farostlemezre, bármire, ami adódott. Egyre jobban kitágult a művészetről való gondolkodásmódom. Később több barátommal, köztük Kistamás Lacival, a Kontroll Csoport zenekar alapítójával elindítottunk egy Vákuum TV nevű szórakoztató kísérleti média sorozatot, aminek több mint ötven előadása volt. Ez 1994-1997 között, a Tilos az Á 
nevű szórakozóhelyen történt, ami a rendszerváltás után az egyik első alternatív klub volt.  Ezt úgy kell elképzelni, hogy a koncertek mellett egy héten egyszer speciális élő tévéműsort csináltunk egy színpadon. Rengeteg műfaj keveredett, vetítettünk abszurd filmeket, tévés formákat parodizáltuk, az aktuális hírekre reagáltunk, beszélgetések voltak a színpadon. A forma maga a szabadság volt, ami azt adta, hogy bármit lehet. 

hirdetés

▶ Az „igazi” televíziózás is akkor indult számodra a Magyar Televízióban.

▶ Amikor a Múzsa kulturális híradó indult, 1994-től sok fiatalt felvettek. Hagyták és támogatták, hogy kibontakozzunk, én is ott ragadtam. Aztán a TV3 jött, onnan pedig a TV2-be vezetett az utam. A főszerkesztő és kreatív igazgató Kereszty Gábor volt, a másik vezető Sváby András. Ott változott nagyot az életem, amikor a Big Brother műsorvezetésére kértek fel. Azóta is imádom ezt az egészet, nagyon szeretem az élőzést. Minden alkalommal, amikor egy műsor előtt elindul a főcím, él 13 kamera, a fejem felett rengeteg lámpa, és 300 ember ordít és tapsol – hát ez semmihez sem fogható élmény. Persze ez most, a járvány idején másképp volt. Továbbra is csináltuk a műsorokat, jól is sikerültek, jó lett a nézettség is, de nagyon furcsa volt, hogy nincs közönség és mindenki maszkban van meg kesztyűben, csak azok vették le a maszkot, akik éppen szerepeltek. Én azt szoktam meg, hogy úgy vezetek műsort, hogy közben a közönség üvölt, tapsol egy Nicsak, ki vagyok? felvételén. Nagyon különleges volt az a jótékonysági gála, amit Ördög Nórival vezettünk, a Neked énekelek. Megható volt, ahogy Presser Gábor, Lovasi András, a Tankcsapda, Demjén Rózsi, Leslie Mandoki bejelentkezett a telefonjában lévő kamerával az otthonából. 

▶ Sok új műsor fűződik a nevedhez. Melyik a kedvenc? 

▶ Nem tudok választani, mindig az a legkedvesebb, ami megy. A Nicsak, ki vagyok? műsorban nagyon szeretem az embereket, akár mint zsűritagok, akár mint vendégek, szeretek velük hülyéskedni. Felhőtlen, könnyed a műsor.

▶ Egyébként is jókedvű, optimista ember vagy? 

▶ Több színből állok össze, többféle a napom van nekem is. Az igaz, hogy nehéz velem összeveszni, de a teljesen logikátlan dolgok felbosszantanak, az emberi gonoszságot, kicsinyességet, a butaságot gyűlölöm, főleg ha hozzá még magabiztos is az illető. De nem úgy állok hozzá, hogy akadjunk össze, inkább félreállok. Lassan telik meg nálam a pohár, sok ilyen típusú problémát átlépek, nem hordozom, persze vannak olyanok, amik emésztenek, munkahelyi problémák, vagy az, hogy elutasítják egy filmemet. Alapvetően békés ember vagyok, imádom a gyerekeimet, a feleségemet, a kutyámat, így jó ez. 

Vincze Kinga

Gyógyhír Magazin