- Útban voltunk  hazafelé egy síelésből, hamarabb is indultunk, mint kellett volna, mert  lehetett sejteni, hogy a járvány eléri Magyarországot is. Már kint voltunk, amikor Tirolról is mondogatták, hogy érintett, bár mi nem ott voltunk. A kocsiban hallgattuk, hogy nem lesz iskola.  Biztos voltam abban, hogy áprilisra, de legkésőbb májusra helyreáll a rend. Lehet, hogy naiv voltam vagy optimista, esetleg mindkettő, de most is úgy vagyok vele, hogy nem akarok azon agyalni, hogy ez meddig tart. Inkább az aggaszt, hogy  lesz-e tábor a gyereknek, mert így azért kevésbé hatékonyan lehet dolgozni, ha folyton kérdésekkel vagy kérésekkel bombáznak a szomszéd szobából. Bár Zalán eléggé önálló, de már neki is sok ez az itthonlét. Tény, hogy kizökkent a gondolatmenetből, ha éppen dolgozom valamin. 

hirdetés

Mi változott a legjobban? 

- Zalán ilyenkor normál esetben suliba jár, együtt ebédel a barátaival, hetente négyszer van edzésen. Most itthon van, és hamar jön a felismerés egy anyának, hogy most te vagy a komplett szórakoztató egység. Persze arra is rájössz: kevés vagy, és ez természetes, nem tudod pótolni a vele egykorúak társaságát. Igaz, játszanak együtt a neten, de az nem ugyanaz. Egyedül biciklizik, egyedül dekázgat az udvaron, ez nem az igazi. A síelős kiránduláson velünk volt a férjem cégének minden vezetője is, még poénkodtunk azon, hogy ha hazaérünk, és mindannyian önkéntes karanténba vonulnak, a munkatársak majd cincoghatnak, mint az egerek. Aztán a valóság egyáltalán nem volt vicces. A vezetők, a férjem is hétvégén mentek be vagy este, ha nagyon muszáj volt. Mi sokat szoktunk mozogni a szabadban, most ez is lecsökkent, a barátok is otthon vannak, néhányszor fordult elő, hogy meglátogattunk valakiket, persze ők az ajtóban, mi meg a kerítésnél álltunk. Egyáltalán nem panaszkodom, inkább csak elmesélem, hogy egyszerre viszem itthon a menza konyhát, a férjem miatt a glutén- és tejmentes étkezést és azért magamra is főznék.  Amikor beleestünk ebbe az egészbe, nem volt időnk gondolkodni. Egyrészt, mikor hazaérsz egy utazásból, elkezdesz gőzerővel mosni, pakolni, aztán rájössz, hogy nem vásároltál, tehát be kellene szerezni a kajákat. Igen, de lementünk a boltba és azt láttuk, hogy az emberek eszement módon pánikvásárolnak.  Nem is értettem, hiszen azt rögtön mondták, hogy kaja mindig lesz. Az első hét nagy küzdelem volt, rossz volt szembesülni az emberek mentális hozzáállásával. Oké, maradj otthon, de hogyan, ha egyik nap ezt nem kapok, másik nap meg azt?  

Miket vásároltál, vagy akartál vásárolni? 

- Nincs kamránk, nincs pincénk,  nem vettem 18 kiló lisztet, meg cukrot, de a gyerek miatt vettem rendes lisztet, mert csak glutén mentes volt itthon. Gondoltam, sütök zsömlét, vagy valamit, hogy tényleg ne kelljen gyakran boltba menni. Ekkor derült ki, hogy felvásárolták az élesztőt. Én egyébként „zöldségpánikoltam”. Ugyanis minden étkezéshez eszem valamilyen zöldet, és azon agyaltam, hogy ezt hogy tudom megtartani. Mert ugye almából és répából sem tudok ipari mennyiséget felhalmozni. Arra ügyeltem az első hét után, hogy legyen mindenféle dologból valamennyi a mélyhűtőben: például egy kis csirke, hal, és persze mirelit zöldség. Mostanra ez is kisimult, mert találtam nagyon jó házhozszállítós „zöldségest”, aki mindig azzal tölti meg a kosarat, ami épp terem a kertben. Nincs ugyan banán, de van isteni friss borsó, mézédes szamóca.   

Te alapvetően itthonról dolgoztál, noha forgatni mentél azért, szóval nem is olyan szokatlan neked a mostani helyzet.

- Dehogynem! Terveztem, hogy bérelt konyhában, operatőrrel csinálom a főzős műsort, ez megoldódott: az én konyhámban vagyok, és a magam operatőre. Egy éve már  a vágást is én csinálom, az egy nagyon időigényes munka. A tavasztól a nyár közepéig tartó időszak a rendezvények időszaka, számomra a műsorvezetésé. Tavaly ilyenkor szinte minden hétvégén dolgoztam. Most már a síelés alatt jöttek a telefonok, aztán hazafelé még több, hogy lemondják ezt a rendezvényt is, meg azt is. Bevallom, kicsit bepánikoltam, hogy mi lesz, mert ezek a bevételek be voltak tervezve a családi költségvetésbe. Ez most kiesett, ugyanakkor olyan utak nyíltak meg, olyan lehetőségek, amikkel nem számoltam volna. Ezek hosszú távú dolgok, ezért nem beszélek róluk, nem szeretném elkiabálni. Az igaz, most van vele munka, bevétel meg talán később, de szerencsére  a férjem dolgozik. Régen terveztem, most vettem egy jó mikrofont, hogy tudjak hangalámondásokat csinálni, nyitok más lehetőségek felé is. Én azt mondom egyébként, hogy tető van a fejünk felett, enni tudok adni a családnak, minden más megoldódik, elrendeződik. Például van egy táncos csoportunk, a Nia Otthon. A Nia egy tánc alapú mozgás, amiben nagyon kell figyelned a testedre és remekül magadra tudsz találni. Korábban persze eljártunk heti kétszer, de a kijárási korlátozással ennek vége lett. Emlékszem, a csoport alapítója, a foglalkozások vezetője, Brezina Kinga első posztjára: mi lesz most? És azóta a tánc segítségével egy mára közel négyezeres tagsággal rendelkező csoport lettünk, becsületkassza jelleggel utalgatunk, mikor mennyit tudunk. Ez is egy remek példa arra, hogy egy vesztes helyzetből, hogyan tudsz győztesként kikerülni. Minden nap többször is van óra, ráadásul nemzetközi mestereket is hívnak, legalább hetente egyszer. De ma például rögtön ketten is lesznek, egy napon: az egyikőjük Stockholmból, a másik Hawaiiról vezeti az órát.  

Mindig is csodáltam benned ezt a hihetetlen optimizmust, te tényleg képes vagy a legrosszabb dolognak is megkeresni a jó oldalát. 

- Most is azt tettem fel, hogy ne hagyjuk magunkat a végtelenségig nyomasztani. Például nem nézünk híradót, Zalánnak erre végképp nincs szüksége, ha tájékozódni akarunk, elolvasunk egy-két hírt. Sokszor jutnak eszembe a családtagjaim, a felmenőim. A nagymamám mesélte, mit éltek át a második világháborúban, meg utána, amikor mindenüket elvették az államosításkor. Szentesen felrakták az egész családot egy kordéra, meg ami felfért még, azt vihették, minden más maradt: a major, az állatok, a ház – minden. És igen, ők fel tudtak állni, akkor mi is. Itt nem arról van szó, hogy több éves háború van, hanem csak pár hónap, igen tudom, ez a vírus marad, meg visszatér, de akkor is: az élet megy tovább. Nézz szét, hogy mit tudsz kezdeni magaddal, hogyan szervezed újra az életed most, és majd akkor is, ha visszatérsz a normális kerékvágásba. Tóth Vera például a párja éttermében beállt pincérnek. Most, hogy megnyithattak a teraszok, azt mondta: jó, egyelőre legyen az, hogy kiviszem a kaját, aztán majd eljön az ideje az éneklésnek is. Ilyenkor kell teljesen nyitottnak lenni a más lehetőségekre. Korábban nem gondoltam volna, hogy megfordul a fejemben, hogy beálljak egy kézműves pékségbe. Most lehet, hogy beállok eladónak, ha nem is minden nap. A belső erőnket, tartásunkat meg kell találni, anyukám is azt mondta, hogy csak azon lehet segíteni, aki hagyja és az tud segíteni magán, aki akarja.  

És tegyük hozzá, hogy a humorod sose hagyjon cserben: láttam a felmosó mopos képedet, amit megosztottál, meg a hajvágós videódat!

- Persze, hogy megosztottam, hiszen az elmúlt időszakban a felmosó mop lett a legjobb barátom! Életemben ennyit nem takarítottam, mint most. És igen, muszáj volt nekiesni a hajamnak, mert már nagyon zavart, és azt gondoltam, ha már nekiállok, miért is ne vegyem fel? Hátha valakinek éppen csak az én videóm hiányzik a bátorsághoz.

Vincze Kinga

Gyógyhír Magazin