„Egy könyvet keresek, amivel javíthatnám az emlékezőtehetségemet!” – mondja a szakállas viccben egy ember a könyvtárosnak. „Nocsak, még egyet?” – válaszolja ő. A kutatások szerint hatalmas a különbség az emberek között abban a tekintetben, hogy miképp reagálnak saját feledékenységükre. Általánosságban jellemző, hogy az idősebbek az egyes emlékezetkimaradásokat valamilyen általános memóriazavarra, vagy ami még rosszabb, a rettegett Alzheimer-kórra vezetik vissza. (Csak hogy lássuk a különbséget: megfeledkezni arról, hogy hová tettük a kulcsot, még nem az Alzheimer-kór jele, elfelejteni azt, hogy a kulcsok ajtónyitásra szolgálnak, már sokkal inkább.)

Idősebb emberek körében gyakran tapasztalható, hogy ok nélkül magukat hibáztatják a történtekért, vagy úgy vélik, a folyamat ellen már nemigen lehet tenni. A fiatalok ezzel szemben hajlamosabbak a szórakozottságra, a fáradságra fogni a jelenséget, és ez talán célravezetőbb is, mint a csüggedt passzivitás. 

Az idő vasfoga
A feledékenység gyakori panasz, a hétköznapokban gyakran előfordul, hogy valami „kimegy a fejünkből”. Az emlékezés képessége emberről emberre változik, illetve aktuális lelkiállapotunk és körülményeink is hatással vannak rá. Természetes, hogy tanulási- és emlékezőképességünk az életkor előrehaladtával megváltozik, átalakul. 

Egy boldog és pozitív élményekkel teli időszak mindenkiben nyomot hagy, ezekre szívesen emlékezünk vissza. A fontos események epizódjait újra és újra előhúzzuk a memóriánk mélyéről, azonban ez idővel egyre nehezebbé válhat, ugyanis az évek múlásával akaratlanul is átalakul ez a képességünk. 

A gyermekekre és a fiatalokra jellemző a gyors tanulási képesség, a gyors felidézés, a kreativitás gördülékenysége. Idősödve ez megváltozik, bár a tanulás sebessége csökken, a memória egy másik összetevője, a kikristályosodott tudás gyarapszik. „Az emlékezés folyamata nemcsak módosítja az emlékeket, hanem maga az előhívás az, ami létre is hozza őket. Minél többször hívunk elő valamit, annál jobban emlékszünk rá. Ha valami nem fontos nekem, nem figyelek rá, arra nem is fogok emlékezni. Minden nap megszámlálhatatlan információ ér minket. Az agyunk szelektál, nem véletlenül felejtünk el dolgokat” – magyarázta egy, a WMN portálon megjelent interjúban Sebők Franciska szakpszichológus. 

Memóriánk két részre oszlik, a rövid távú és a hosszú távú memóriára. 
A hosszú távú memóriát kevésbé érinti az öregedés, mint a rövid távút, tehát valójában ez utóbbival van a gond. Tény, hogy nem tudunk huzamosabb ideig információt tárolni a rövid távú memóriarészlegben anélkül, hogy valamit el ne veszítenénk belőle. 
A memória működését tanulmányozó szakembereknek számos elméletük van arra vonatkozólag, hogy mi okozza emlékezőképességünk csökkenését, ám a pontos magyarázatra egyelőre várnunk kell. 

Abban szinte mind egyetértenek, hogy a változásokat különböző folyamatok együttes hatása okozza, az agy fiziológiai változásai, a központi idegrendszer feldolgozó képességének lassulása, különböző betegségek, illetve ide sorolhatók még bizonyos gyógyszerek hatásai is. További fontos ok lehet egyszerűen az, hogy nem használjuk eleget a memóriánkat.

Stresszoldó technikák
Van, aki úgy tartja, a jó memória elsősorban hozzáállás kérdése. Az első lépés, hogy vegyük észre a problémát, és minél előbb állítsuk vissza a munka és pihenés optimális arányát. A legfontosabb a megfelelő alvásmennyiség, hiszen az alvás alatt termelődő hormon, a melatonin stresszoldó hatású. 

Az olvasás jó agytorna, mert komoly koncentrációt igényel. A leírás alapján felépítünk egy világot, feldolgozzuk az információkat. Mindez edzésben tartja az agyat, ez által javítja a memóriát és a tanulási képességet. 

A keresztrejtvények szintén megmozgatják agyunkat, igénybe veszik kognitív képességeinket. A különböző feladványok eltérő területeket stimulálhatnak, ezért nemcsak a memóriánk, de koncentrációnk is javulhat, tudásunk pedig bővülhet. 

Ha tehetjük, jógázzunk, meditáljunk sokat, hallgassunk zenét, tanuljunk nyelveket, és legyünk sokat a természetben.

Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin