A fájdalom olyan sérülések veszélyére figyelmeztet, amelyek szöveti károsodásokkal járhatnak, és arra késztetnek minket, hogy elkerüljük vagy megfelelően kezeljük az ilyen helyzeteket. Az orvoslás alapvető feladata, hogy a fájdalom okát megtalálja, és a kiváltó ok kezelésével megszüntesse. A hatékony fájdalomcsillapításhoz számos eszközt ismerünk.
Afájdalomcsillapítóknak három fő fajtája ismert; ezeket a kategóriákat az Egészségügyi Világszervezet (WHO; World Health Organization) munkatársai állították fel még 1986-ban. A felosztás eredetileg a daganatos betegek fájdalmai ellen használt készítményeket állította sorba, de később az orvoslás minden területén általánossá vált.
A WHO modellje (az úgynevezett „háromlépcsős létra”) hatásuk szerint a következő csoportokba sorolja a gyógyszeres fájdalomcsillapítókat:
1. nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (angol eredetű mozaikszóval: NSAID);
2. gyenge opioidok (ilyen a kodein vagy a dihidrokodein);
3. erős opioidok (mint például a morfin, más néven morfium).
Az opioidokkal történő fájdalomcsillapítás a fejlett világ legtöbb országában – így hazánkban is – szigorúan csak orvosi előírásra, szakember felügyelete alatt végezhető.
Különböző hatóanyagok keveréke
Számos vény nélkül is kapható készítmény létezik, amelyek alkalmasak kisebb fájdalmak enyhítésére: ilyenek például az ízületi gyulladás okozta fájdalmak, a fogfájás, a migrénes vagy tenziós fejfájás, menstruációs fájdalmak stb. Ezek számos különbözőféle hatóanyag felhasználásával készülhetnek; ezek egyike az acetilszalicilsav, ami a többi NSAID-hez hasonlóan az enyhe és közepes erősségű fájdalmak csillapításában hatékony.
Érdekesség, hogy ez a vegyület lázcsillapítónak is hatásos – bár gyermekeknél használatát egy ritka szindróma kockázata miatt nem javasolják –, illetve kiterjedten alkalmazzák a szív- és érrendszeri trombotikus betegségek megelőzésére, például azok esetében, akik már átestek valamilyen kardiovaszkuláris eseményen. Az Európai Kardiológus Társaság például egy 2013-as ajánlásában egy bizonyos szívbetegségben szenvedőknek alacsony dózisú acetilszalicilsavval történő kezelést javasol.
Az alapbetegséget is figyelni kell!
Fontos, hogy bármelyik készítményt is választjuk, vásárlás előtt kérjük ki szakember tanácsát, és figyelmesen olvassuk el a betegtájékoztatót.
Az acetilszalicilsav példájánál maradva: ez a hatóanyag például nem alkalmas izomgörcsök, hasi puffadás vagy feszülés, továbbá akut bőrirritáció okozta panaszok enyhítésére. Arra is ügyeljünk, hogy bizonyos alapbetegségek (magas vérnyomás, vesebetegség), illetve élethelyzetek (terhesség, szoptatás) szűkítik a szóba jöhető készítmények körét. Végül pedig vegyük figyelembe a gyártó utasításait, többek között arról, hogy az adott termék mekkora mennyiségben és mennyi ideig alkalmazható, illetve milyen más gyógyszerekkel léphet kölcsönhatásba.
Pap György
Gyógyhír Magazin
