Önmagában, süteményekben, tejjel, gyümölccsel, ünnepek alkalmával, vagy éppen kiránduláskor – sokszor és sokféleképpen ehetünk kekszet, aminek egyik nagy előnye, hogy sokáig eltartható. A kekszek és kekszféleségek pozitív táplálkozás-élettani hatását a gabonafélék jelentős szénhidráttartalma adja. A gabonafélék legfontosabb táplálékaink közé tartoznak. Egyik fő tápanyaguk a szénhidrát, ennek számottevő hányada keményítő, ami nagyon jól hasznosítható energiaforrás, hiszen a megfelelő rosttartalom mellett hosszan tartó és egyenletes energiát ad a szervezetünket. A gabonaszemek héjában és héj alatti részében B-vitaminok, a csírájukban pedig zsírban oldódó E-vitamin található. Ezen kívül jelentős ásványianyag-tartalmuk is: kálium, foszfor, magnézium, kalcium és szelén is van bennük. 

Mire figyeljünk?
Sokszor ismételt jó tanács, hogy lehetőség szerint kerüljük a fehér lisztből készült élelmiszereket, és válasszunk helyettük teljes kiőrlésűeket! A kevert gabonafélékből készült termékek rostokban gazdagok, így segítik az emésztést. Ha a minőség fontos számunkra, érdemes arra is figyelni, hogy ma már olyan kekszeket is vásárolhatunk, melyek pálmaolaj- és színezékmentesek, például sheavajjal készültek. A cukorbetegek és inzulinrezisztensek mindig figyelmesen olvassák el az összetevők listáját!

A keksz angol neve, a „biscuit” francia eredetű szó, jelentése kétszersült. A középkorban az angol pékek kenyérből készítettek kenyeret, amelyet megédesítettek, és amikor megszilárdult, visszarakták a kemencébe. A kereskedelem bővülésével külföldről behozott magvakkal, szárított gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesítették a kekszeket, süteményeket. Az édességek történetében a legnagyobb mérföldkövet az ipari forradalom jelentette.

Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin