A férfiak belső nemi szervéhez tartozó mirigy, a prosztata a húgyhólyag alatt helyezkedik el, ahol körülveszi az abból kivezető húgycsövet. Éppen ezért először többnyire vizelési gondok jelzik az apró, mintegy 3-5 centiméteres szerv kóros elváltozását. Fontos tisztázni, hogy a prosztata megnagyobbodását több betegség okozhatja. 

 

A leggyakoribb a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (benignus prostata hyperplasia; BPH), melynek kialakulásáért főként hormonális okok felelnek. Bár nem jellemző, hogy végzetes következményekkel járna, a páciens életminőségén sokat javíthat a korai felismerés. Ebben az érintett közvetlen környezetében élők, a családtagok, rokonok is sokat segíthetnek, hiszen az elváltozás a vizelési szokások megváltozásával jár. (Ha lapoz egyet, magazinunk 8. oldalán talál egy prosztatatesztet. Férfiaknak érdemes válaszolni a kérdésekre, és értékelni az eredményt. Vegye rá férfi családtagjait, hogy tegyék meg!) 

 

A problémát okozhatja prosztatarák is, ami az egyik leggyakoribb daganatféleség a férfiaknál. Előfordulása 65–80 éves kor között a legjellemzőbb. Kialakulásában valószínűleg hormonális tényezők is szerepet játszanak, míg az örökletesség csak az esetek kevesebb mint 5%-ában. A nemi betegségek vagy a szexuális élet jellegzetességei nem állnak összefüggésben a betegség kialakulásával, míg a sok állati zsiradékot tartalmazó étrend valószínűleg igen. 

 

A Nature című, nagy tekintélyű tudományos szaklap mintegy másfél éve közölt egy összegző tanulmányt a BPH-ról. 

A szerzők (Shaun Wen Huey Lee és munkatársai) abból indultak ki, hogy bár tudjuk: a BPH jellemző elváltozás az idősebb férfiak körében, még senki nem vizsgálta, hogy világszerte milyen gyakorisággal fordul elő. Több évtizedre visszamenőleg összegyűjtötték a témával kapcsolatos szakcikkeket az orvosi tárgyú írásokat tartalmazó katalógusokból. Végül a kutatók 25 országból származó, összesen 31 olyan cikk adatait elemezték, amelyeknek tárgya a BPH előfordulási gyakorisága volt.

 

Az elemzés legfontosabb eredményei a következők: világszerte minden 4. férfinél jelentkezik életében egyszer a BPH. (A pontos arány: 26,2%). Másrészt sikerült igazolni, hogy ez az arány nem változik lényegesen a vidéki vagy városi lakosok, a különböző országok polgárai esetében, és gyakorlatilag attól is független, hogy hány válaszadó bevonásával végezték az adott kutatást. Az is kiderült, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt 20 évben ez az arány nem változott.

 

A BPH kezelése gyógyszeresen is történhet. A terápiához gyakran alkalmaznak úgynevezett alfa-receptor-blokkolókat, amelyeknek köszönhetően a prosztatában, valamint a húgyhólyag prosztatához legközelebb található részén lévő belső záróizom jobban kitárul. Ennek következtében a vizelet ürítése nagymértékben javulhat, esetleg teljesen normalizálódhat. Az alfa-receptor-

blokkolók mellékhatásaként a páciens vérnyomásának csökkenése várható.

 

Előfordulhat, hogy a gyógyszeres terápia nem segít a páciensen, állapota tovább romlik. Ilyenkor a szakemberek műtéti beavatkozást javasolnak. Az eljárás lényege, hogy a megnagyobbodott szövetet eltávolítják, hogy a vizelet a megszokott módon távozhasson a húgyhólyagból. Egyes esetekben a műtét mindenképpen szükséges, például ha már annyira súlyos a helyzet, hogy a páciens képtelen vizeletét üríteni.

 

Enyhébb esetekben (vagy éppen megelőzés céljából) természetes alapú készítmények is fogyaszthatók, a népi gyógyászat ugyanis régóta használ számos olyan gyógynövényt a probléma kezelésére, melyek hatásosságát tudományos vizsgálatok is bizonyították. 

 

1. A szakirodalom a prosztataproblémákra leghatásosabb gyógynövénynek a szabalpálmát (Serenoa repens; egyéb magyar elnevezései: törpepálma, fűrészpálma) tartja. Az Észak-Amerikában őshonos növény termése ugyanis 1,5%-ban tartalmaz olyan zsírsavakat és szterolt, amelyek megakadályozzák a prosztata megnagyobbodásáért is felelős dihidrotesztoszteron képződését. Vizsgálatok szerint fogyasztása felére csökkenti az éjszakai vizelések számát, és jelentősen mérsékeli a vizelés után a hólyagban maradó vizelet mennyiségét.

 

2. Az orvosi medveszőlő  (Arctostaphylos uva-ursi) például nagyszerű fertőtlenítő és vízhajtó. Adagolásához azonban mindenképpen szakértő tanácsát kell kérni: a benne lévő tanninok egyeseknél hányingert, émelygést okozhatnak, tartós használata pedig károsíthatja a májat.

 

3. A szójabab (Glycine max) nemcsak a világ legjelentősebb, olajnyerésre használt növénye, hanem gazdag úgynevezett fitoösztrogénekben. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol hagyományosan sok magas fitoösztrogén tartalmú élelmiszert fogyasztanak az emberek, ott bizonyos betegségek ritkábbak. Így például Japánban, ahol a szója sokféle formában (olaj, szósz, tofu) kerül az asztalra, kevesebb az emlőrák és a béldaganat; a prosztataproblémák száma pedig kb. negyede a nyugati országokban jellemzőnek.