Pusztán biológiai értelemben a válasz egyértelműen úgy hangzik, hogy „fiatalon, a tízes éveim végén, a húszas éveim elején kell szülnöm, amikor a szervezetem a csúcson van, a (reproduktív) szerveim a legegészségesebbek”. Társas-szociális értelemben más a válasz: „előbb be kell fejeznem a tanulmányaimat, meg kell találnom a hivatásomat, el kell indulnom a pályámon, meg kell teremtenem a gyerekvállalás anyagi feltételeit, élni is szeretnék egy kicsit, és nem utolsó sorban meg kell találnom a megfelelő, stabil partnert, akinek majd szülhetek. Ráérek szülni majd a harmincas éveimben, esetleg még később.” A statisztikák szerint az anyaság időbeli elhalasztása egyre elterjedtebb. Egyes szakértők szerint a fejlett társadalmakban mintegy 10 év különbség tapasztalható a biológiai érettség és a társadalmi érettség között az első gyermek vállalásának tekintetében. Egyre növekszik azoknak a száma is, akik egyáltalán nem tervezik, hogy valaha szülni fognak. 

Vannak-e pszichológiai szempontok, amelyek hatással vannak az első gyerek vállalásának időzítésére? Régi vitára tett pontot egy amerikai kutatás még az 1990-es években, amikor a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a (jó és/vagy rossz) családi minták nagyobb szerepet játszanak a szülés időzítésében, mint az anyává válni akarás belső motivációja. Az első szülés elhalasztásához nem csupán a „karrierizmus”, hanem a komplex személyes fejlődésük elképzelt előnyei vezették a nőket. Egy kanadai kutatás nemrégiben azt találta, hogy fiatalabb kortársaikkal összevetve a harmincas éveik második felében első gyermekük megszülésére vállalkozó nők körében a terhesség alatt alacsonyabb mértékben vannak jelen szorongásos és depressziós tünetek, jobban bírják a lelki „gyűrődést”, rugalmasabban reagálnak lelkileg megterhelő szituációkban, párkapcsolataikban kisebb kontroll-igényt tapasztalnak a párjuk részéről. Ugyanakkor kevésbé kötődtek a bennük fejlődő magzathoz. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy azoknál a nőknél, akiknek valamilyen mesterséges beavatkozásra volt szükségük a teherbeeséshez, életkoruktól függetlenül nagyobb arányban volt megtalálható a terhességfókuszú szorongás, és sokkal intenzívebb érzelmi kötődést éltek meg magzatukhoz.

A nagyon korai (18 év alatti) terhesség sok pszichológiai veszélyt hordoz. A tinédzser anyák nagyfokú stressznek vannak kitéve, amire nem mindig tudnak kellő pszichés érettséggel reagálni. Ez később mentális problémák kialakulásához vezethet. Körükben magasabb a szülés utáni depresszió, mint a 25 éves vagy idősebb korosztálynál. Szintén nagyobb mértékben fordul elő a kimerültség, az értéktelenség érzése, a szorongás és a pánikrohamok, a depresszió, az öngyilkossági gondolatok, a félelem, hogy ártani fognak önmaguknak vagy a babának. 

A pszichológiai tényezők sokszor társas-szociális közvetítő jelenségeken keresztül fejtik ki hatásukat, illetőleg azok felerősíthetik az esetleges negatív tüneteket. A szülés időzítésén gondolkodó nők a saját elképzeléseiket a számukra befolyásoló hatással bíró társadalmi csoport érték- és elvárásrendszerén keresztül alakítják ki. Szeretnének ők is többé-kevésbé úgy tenni, ahogyan az a hasonló életkorú, hasonló családi hátterű, hasonló iskolázottságú, hasonló anyagi helyzetű kortársaik körében szokásos. Ha valaki alacsonyabb társadalmi státuszú csoportba tartozik, nagyobb valószínűséggel fog korábban szülni, ha viszont a magasabb státuszú csoportba tartozik, vagy annak az értékrendjét tartja magára nézve követendőnek, akkor későbbre fogja halasztani a szülést. 

Ez a megközelítés segít azt is megérteni, hogy miért nehezedik akkora nyomás azokra, akik – szándékosan vagy véletlenül – korán válnak anyává. Amíg gyermektelen kortársaik tudnak önmagukkal és önmaguk testi-lelki fejlődésével foglalkozni, addig ők már ezt nem tehetik meg, mert a figyelmük és energiájuk nagyobbik részét gyermekükre kell fordítaniuk. Ez sokukban erőteljes frusztrációt generál, aminek a feldolgozására nem mindig képesek.

Fábián Tamás 
pszichológus

Gyógyhír Magazin