Abetegségek osztályozásának alapműve, az International Classification of Diseases (1. kiadása még 1893-ban jelent meg, az utolsó, a 11. pedig tavaly júniusban) összesen vagy 150 olyan betegséget ismer, amik az izmokat, csontokat, ízületeket, valamint az inakat, szalagokat – összességében tehát a mozgásszerveket érintik. E másfél száz betegségnek már a felsorolása is szétfeszítené e cikk kereteit, ezért egyelőre maradjunk csak a rengeteg embernek gondot okozó ízületi problémáknál. Egyes felmérések szerint a fejlett országokban a felnőttek mintegy harmada állítja, hogy a megkérdezését megelőző 30 napon belül ízületi fájdalomban szenvedett.

Kopásos és gyulladásos elváltozások
Az ízületi bántalmakat két nagy csoportra szokás osztani: a kopásos, illetve a gyulladásos eredetű elváltozásokra. 
Az 50 felettieknél a leggyakoribb mozgásszervi probléma valamilyen kopásos elváltozás, mint amilyen például az arthritis és az osteoarthritis. Ezeknek közös jellegzetessége, hogy az ízületeket alkotó csontok végeit borító porc károsodik. Genetikai okok, fejlődési rendellenesség, sérülés egyaránt állhat a háttérben, de kialakulhat például az arthrosis foglalkozási ártalomként is. Aktívan sportolóknál, így a versenytáncosoknál a fokozott terhelés miatt hamarabb bekövetkezhet a térd- és csípőízület kopása. Aki pedig sokat dolgozik billentyűzeten, idő előtt számíthat a kéz kisízületeivel kapcsolatos gondokra.

A gyulladásos ízületi megbetegedések – szakszóval: arthritisek – csoportjába szintén számos kórkép tartozik; ezek pontos diagnosztizálása nemegyszer a szakembereknek sem egyszerű feladat. (Fontos tudni, hogy ezek az elváltozások olykor sürgősségi ellátást is indokolttá tehetnek.) A gyulladás következtében az érintett ízület fájdalmassá válik, és a benne felgyűlő folyadék duzzadttá teszi – ezért a páciens mozgása korlátozódhat. Jellegzetes velejárója még a gyulladásos ízületi elváltozásoknak, hogy az érintett területen bőrpír is mutatkozhat. A gyulladáshoz általános tünetek is társulhatnak, többek között láz, levertség, étvágytalanság, gyengeség. 

Mi a teendő?
Az első feladat – addig is, amíg szakemberhez fordulunk – minden esetben a fájdalom csillapítása. A fájó testrészt nyugalomba kell helyezni, hogy ne feszüljön az ízületi tok, és ezáltal csökkenjen a fájdalom. Jó ötlet az érintett terület jegelése, borogatása. Emellett spray-k, zselék, gélek, krémek és tapaszok formájában különböző fájdalomcsillapító készítmények is forgalomban vannak; ezek némelyike egyúttal gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik. A nyilvánvaló okon túl – hogy tudniillik a fájdalom kellemetlen és ezért szabadulni akarunk tőle – még valami indokolja a csillapítók alkalmazását. A fájdalom következtében ízületeink terhelése is megváltozik, ugyanis akaratlanul is kíméljük a fájó ízületet. Ez viszont azzal jár, hogy egy másikat nagyobb igénybevételnek teszünk ki, ami további bajok forrása lehet.

Tóth Tamás

Gyógyhír Magazin