A nagy elismerés óta éppen 10 év telt el. Bevallom, izgatottan kerestem az idei díjazottak között a neved, de nem találtam. 

Büszkeséggel töltött el, hogy Puskás Tamás felterjesztése nyomán 2009-ben átvehettem a Lovagkeresztet. Természetesen ezzel együtt én is vágyom a szakmai elismerésre, főként akkor, amikor egy Jászai-díj mára már átalakult, nem csak a fiatalok díja, mint régen. Én mindig is az a típusú színész voltam, aki tettem a dolgom, játszottam, és sosem voltam jó az „önmarketingben”: én nem hívok fel újságokat, tévéket, hogy foglalkozzanak velem, ők keresnek engem. Nem politizálok, szerintem a színész dolga az, hogy szórakoztasson, hogy elkápráztasson, hogy megnevettessen, hogy megríkasson. Nem hiszek abban, hogy van csak komika vagy csak tragika: szerintem színésznő van, akinek tudnia kell mindent, úgy hiteles. Érzem, hogy képes vagyok „birtokolni” a szíveket és a lelkeket, velem sírnak, velem nevetnek. Meggyőződésem, hogy ezt nem lehet megtanulni. Sokat járok vidékre, ott olyan közel kerülök a közönségemhez, mintha a barátaim lennének. Az emberek szeretik és értékelik ezt. 

Hogyan indultál? Beavatnád a Gyógyhír Magazin olvasóit a kezdetekbe? 

Csepeli lány vagyok, apukám mérnök, édesanyám üzletvezető volt. Hárman vagyunk testvérek, 7-7 év van közöttünk. Édesapa úgy gondolta, hogy a három lányból mindent ki kell hozni, ami bennünk van. Két diplomásként, két ember helyett is dolgozott, hogy édesanyámmal mibelőlünk embert faragjanak. Ma valamennyiünkre büszkék lehetnek. Judit, a középső húgom Philadelpiában tanít matematikát az egyetemen. Rengeteget tanulok tőle az élet minden területén: a vallásokról, a férfi-nő kapcsolatról, a betegségről és az egészségről, a halálról, a történelemről. Az egyik születésnapomra kaptam tőle négy napot Washingtonban, felejthetetlen volt, imádok vele lenni, szeretem őt hallgatni. A harmadik testvérünk egy földre szállt angyal: Andika a Corvinuson végzett, reklámmenedzser lett, miközben benne is volt művészi ambíció, és ma négy gyermek tökéletes édesanyja. Juditnak három gyermeke van, így e tekintetben én vagyok az utolsó a sorban, az egyke Zsuzsómmal. De bevallom, nekem ő tökéletesen elég, annyira szeretem, annyira a mindent jelenti nekem, hogy nem is tudok elképzelni további gyerekeket mellé. Bár az is igaz, hogy életemben ezt az egyet sajnálom, hogy nem ajándékoztuk őt meg egy kistesóval, látom, ahogyan az unokatestvéreivel foglalkozik, milyen jó testvér lett volna. 

Az élet rendje szerint már külön költözött, de mégis szoros a kapcsolatotok. Hogyan érted ezt el? 

Három dolgot kell tiszteletben tartani: van az életet adó szeretet, a felnevelő szeretet, ahogy terelgetjük, igazítjuk az útját és van, a talán legfontosabb megérzés: az elengedő szeretet.  Nem csörgök folyton utána, megvárom, míg jelentkezik, nem zaklatom. De ő tudja, hogy az édesapjával ott vagyunk a háttérben, ugrásra készen, ha szüksége van ránk. A nyaralás azért a legfontosabb két hete az évnek, mert Zsuzsó még mindig jó kedvvel jön velünk, egy szobában alszunk hárman, és reggel látom őt az első pillantásommal, este pedig az utolsóval, elalvás előtt.  

Remekül karbantartod magad. Hihetetlen, hogy 60 éves vagy. Hogy csinálod?

Van ebben genetika, de valóban teszek is érte. Azonban én már nem a szépségért, hanem az egészségért mozgok, a jó vérkeringés biztosításáért. Persze, tudom, a színésztől alapvetően elvárja a közönség, hogy maradjon olyan, amilyennek megszerette. De az évek felettünk is elszállnak. Egyébként ebből a szempontból mindegy, hogy mi a foglalkozásod: ki kell tűznöd egy célt, mondjuk, hogy hó végére tudsz egyben húszszor leguggolni. És ha teljesíted, jobban érzed magad a bőrödben. Elég egy erőteljesebb séta, mindegy, csak legyen rendszeres mozgás az életünkben. 

És mi a helyzet a családi vacsorákkal?

Előadás előtt nem eszem. Az én drágám minden este megvár, csak akkor nyugszik meg, ha hallja, hogy fordul a kulcs a zárban. Ilyenkor együtt csipegetünk. Felfordult élet, tudom, de nekem a játék az oxigén, a szerelem. Ilyen családi háttérrel, ilyen munkával, igazán „nyertesnek” érzem magam.

Vincze Kinga

Gyógyhír Magazin