Aszkorbinsav – sokan nem is gondolnak bele, mit jelent szó szerint a C-vitamin másik elnevezése. Az aszkorbin arra a betegségre utal, amitól évszázadokon, sőt évezredeken át rettegtek a hajósok, és a téli-kora tavaszi időszakban kevés zöldséghez, gyümölcshöz jutó egyoldalúan táplálkozó emberek: a skorbutra. Az aszkorbinsav a betűje a görög eredetű anti (elleni) előtag rövidítése, a szkorbin pedig a skorbuticus  vagyis a skorbut nevű betegséget jelenti. Magyarra fordítva skorbutellenes sav, mivel hiánya okozza a kimerültséggel, vérzékenységgel, gyulladással, ínysorvadással, vérszegénységgel járó sokáig fertőzőnek gondolt betegséget.
Erre a hatására a 20. század elején jöttek rá a kutatók. Izolálása, azonosítása és olcsó, nagy tömegű előállítása Szent-Györgyi Albert nevéhez fűződik, akinek ezirányú kutatásai – más eredményei mellett – Nobel-díjat is eredményeztek. Bár a C-vitaminról felfedezésének idején azt gondolták, hogy egyfajta csodaszer, amit számos betegség és fertőzés megelőzésére ajánlottak, de később kiderült, hogy ez nem megalapozott. A C-vitamin emberi szervezetre gyakorolt hatásai azonban azóta is foglalkoztatják a kutatókat, és sokan álltak neki keresni, mire lehet még jó a skorbut megelőzésén kívül.

Hatásos az óriás dózis? 
Talán meglepően hangzik, de az, hogy ha megfázunk vagy náthásak leszünk, szinte magától értetődően nyúlunk a C-vitamin-készítményekért, az 1960-70-es 
évek során terjedt el. Az aszkorbinsavat az élelmiszeriparban antioxidánsként és tartósítószerként először alkalmazó Irwin Stone amerikai biokémikus hatására a 
német származású amerikai vegyész, Linus Pauling érvelt eleinte a C-vitamin minél nagyobb mennyiségben való szedése mellett. 
Pauling, aki 1954-ben kapott kémiai Nobel-díjat, több könyvet is szentelt a C-vitaminos témának. Ezekben többek között a C-vitamin nagy dózisú szedésére biztatott, és azt állította, hogy a megfázás, a szívroham, sőt a rákbetegség ellen is hasznos lehet, ha óriási mennyiségben alkalmazzuk. 
Ő maga az ajánlott 45-95 milligramm napi adag közel 200-szorosát, 18 000 grammot vett magához minden nap. 
Állításait ugyan sokan tették magukévá, de ellenőrzött kutatások nem támasztották alá, nézetei pedig máig megosztják a kutató- és orvostársadalmat. Pauling, akit emiatt előszeretettel sorolnak a Nobel-kóros tudósok körébe (olyan Nobel-díjasokra alkalmazzák ezt a kifejezést, akik a díj elnyerését követően vitatható, vagy nem kellően megalapozott elméletek mellett érvelnek, kihasználva a díjjal járó ismertséget és tekintélyt), ugyan egészen magas kort, 93 évet élt meg, de halálát prosztatarák okozta. 

Ígéretes kísérletek
Pauling nyomán sokan tápláltak reményeket a C-vitaminnal kapcsolatban a rákgyógyászatban. A kísérletek egy része azonban vegyes eredményekre vezetett. Önmagában alkalmazva nem találtak bizonyítékot a C-vitamin rákellenes hatásaira, de kiegészítő kezelésként voltak ígéretes eredmények. Például egyes, kisszámú paciens bevonásával lezajlott kísérletek során a kemoterápiával együttesen alkalmazták intravénásan. Az ily módon C-vitaminnal kezelt páciensek kevésbé szenvedtek a kemoterápia mellékhatásaitól, mint azok, akik nem kaptak a vitaminból. Zajlanak ígéretes állatkísérletek is. Például a New York-i Cornell University kutatói arra találtak bizonyítékot, hogy nagyobb dózisban szedve csökkenti a vastag- és végbélrák kialakulásának kockázatát, miután elpusztítja az ezek kialakulását okozó mutáns sejteket – legalábbis kísérleti egerekben. Ezek az eredmények azonban még nem meggyőzőek, ezért a rákgyógyászatban nem tartják indokoltnak a C-vitaminos kezeléseket. Hazai kutatók a Budapesti Műszaki egyetemen többek között azt vizsgálják, hogyan jut el a C-vitamin a sejten belül az egyes sejtalkotókba, illetve magasabb C-vitamintartalmú, a környezeti stresszt jobban elviselő növények ellenállóképességét kutatják.

A C-vitamin napi ajánlott adagja 
45-95 milligramm, ami persze nem tekinthető általánosnak. Nemtől, kortól, testsúlytól, egészségi állapottól, életmódtól is függ, kinek mekkora mennyiségre van szüksége. A dohányzó vagy beteg embereknek, a várandós nőknek, az intenzíven sportolóknak érdemesebb magasabb adagokat fogyasztaniuk, de a tél során, amikor kevésbé elérhetők a vitaminokban gazdag, friss zöldségek, gyümölcsök mindenki növelheti az adagot, persze nem mindegy meddig. A napi 200-300 milligrammot meghaladó adagok egészséges embereknél még nem okoznak problémákat.

Ballai Vince

Gyógyhír Magazin