► A kor előrehaladtával az ember egyre inkább érzi, hogy micsoda nagy kincs van a kezében – az egészsége. Ezt a szerencsések születésükkor ajándékba kapják. Fiatal éveimben nem figyeltem oda erre, hiszen olyan természetes volt, hogy jó a fogam, a szívem, az immunrendszerem. Aztán ahogy telik-múlik idő, egyre inkább látom, milyen nagyszerű dolog, hogy minden működik. Muszáj tudatosan is odafigyelni arra, hogy milyen karban vagy, egyre fontosabbak a szűrések jelzései, vagy az, hogy mit és mikor eszünk. A tudatosság egyébként nekem kulcsszó minden vonatkozásban. Például azt szoktam mondani, hogy nincs időm rossz könyvekre és ugyanígy nincs időm betegnek lenni sem. Persze van, ami megkerülhetetlen: ha az emberre ráköhögnek, azt nem lehet kivédeni, de felkészülni, immunrendszert erősíteni, azt nem csak lehet, de kell is. 

► Van erre nekem pro és kontra is példám: ismerek színészt, aki durván elengedi magát és „civilt”, aki pedig nagyon fitt, nagyon odafigyel. Én különösen fontosnak tartom, hogy fizikailag és szellemileg is rendben legyek, és úgy gondolom, ez akkor is így lenne, ha nem ez lenne a foglalkozásom. Igényes vagyok magammal szemben, szeretnék sokáig jó erőben lenni, szeretném magam jól érezni a bőrömben. 

► Ez igaz, hiszen most már háznál van a szakember. Megtervezi az étkezést, a vitaminbevitel mennyiségét és mikéntjét, különös tekintettel arra a körülményre, hogy nem vagyok jó barátságban a gyümölcsökkel, egyszerűen nem szeretem őket. 

► Ebben is a prevenció a legfontosabb. A munka során megtanultam használni a hangszálaimat úgy, hogy ne rekedjek be, még akkor is, ha egész nap beszélek. Harminc évem van ebben a tudásban, olyan ez, mint amikor a sportoló készül: mindig tudja, mit bír és mivel tudja segíteni az erőnlétét. Nagyon vigyázok, inhalálok, permeteket használok, a legkisebb diszkomfort érzésnél már cselekszem. 

► Előnyök és hátrányok egyaránt vannak. A szabadság jelenti azt, hogy sok mindent tudok csinálni, kevesebb a kötöttség, könnyebben tudok elvállalni feladatokat. Ugyanakkor egy jó társulatban a színész egy szakmai közösségben létezhet. Azonban a világ nem errefelé megy. A gazdasági szempont sokszor fontosabb, mint az, hogy műhelyek legyenek, hogy a színész jól érezze magát. A színházak egyre kevésbé tudnak társulatokat fenntartani. 

► Kitűnően. Este jönnek értem, visznek Tapolcára, az Üvegcipőben játszom, Molnár Ferenc darabban szerepelni mindig jó. Indul márciusban egy új tévécsatorna: most a Moziverzumnak leszek a „hangja”. A közszolgálati tévé M5 csatornáján pedig kezdődik egy illemtan sorozat, ott műsorvezető vagyok. A Zeneakadémián tanítok operaénekeseket színészmesterségre, beszédre. Nagy kihívás, de nagyon szeretem. Szinkron pedig mindig van az életemben. 

► Nekem nagy élmény volt a pályája elején Tom Cruise, még a Top Gunban, de ma is szívesen nézem, ha vetítik a Dirty Dancinget Patrick Swayze-vel. Most pedig nagyon élvezem Pierce Brosnan minden filmjét. 

► Erre nincs idő, és nem is kell. A tudásunk annyi, amit a rendező mond a figurámról és arról a pillanatnyi helyzetről, amiben van. Azt kell lekövetnem, amit látok, de azt nagyon hitelesen és pontosan. Tudod, van, amikor fejből főzöl, és van, amikor a recept szerint mész. Ez a „fejből” nekem a színpad, a „recept szerint” meg a szinkron. Mindegyik izgalmas.