A menopauza alatt minden harmadik nő csontritkulásban szenved, az időskorúak között pedig még magasabb ez az arány. Fontos azonban tudni, hogy a csontvesztés lassítható, sőt bizonyos esetekben megállítható folyamat. Cikkünkből megtudhatja, mi az, amit Ön is megtehet.
A csontritkulás alattomos betegség, kezdetben semmilyen érzékelhető tünetet nem okoz. Sokszor az első jele egy kisebb csonttörés, sokan ilyenkor szembesülnek a diagnózissal: oszteoporózisban, vagyis csontritkulásban szenvednek. A csontok tömegének és mésztartalmának kóros csökkenése ugyanis fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. Magyarországon népbetegségnek számít a csontritkulás: a lakosság közel 10 százalékát sújtja. Az idősek jelentős része, a nők nagyjából fele érintett valamilyen mértékben. „Nőknél négyszer-nyolcszor is gyakoribb lehet, mint férfiaknál” – tájékoztat Dr. Szigeti József belgyógyász, az Anna Egészségpont szakértője. Természetes, hogy csontszövet-állományunk 30-35 éves korunkig gyarapszik, majd idővel tömege fogyni kezd, bár a folyamat nem megfordíthatatlan. De hogyan lehet megelőzni a betegség kialakulását, illetve lassítani a csonttömeg-vesztést? A következő tényezőkre kell odafigyelni:
1. Megelőzés a minél erősebb csontokért
Fontos, hogy a lehető legnagyobb csonttömeget érjük el 30-35 éves korunkig. A férfiaknál éppen azért sokkal ritkább vagy kezdődik később a csontritkulás, mint a nőknél, mert az ő szervezetük nagyobb csúcs-csonttömeget képez. A maximális csonttömeg megszerzésében, illetve a csontvesztés mérséklésében segít a sport, de nem mindegyik: akkor várhatunk eredményt, ha a mozgás nem terheli meg túlságosan az izmokat. Legjobb a nordic walking, a lépcsőjárás, a túrázás, az ellipszis tréner, az úszás, a jóga, a tai chi és a pilates. Jelentős a táplálkozás szerepe is, különösen a megfelelő mennyiségű kalcium, a beépülését segítő D-vitamin és K2-vitamin bevitelére érdemes felhívni a figyelmet. Csökkenti viszont a csonttömeget a dohányzás, a túlzott koffein- és alkoholfogyasztás, valamint a túl magas foszfáttartalmú ételek vagy szénsavas üdítőitalok fogyasztása. Soha nem késő változtatni, ha ma elkezdi, az is számítani fog!
2. Alapos kivizsgálás és diagnózis
Mivel a csontállomány ritkulása tünet- és panaszmentesen kezdődik, sokáig észrevétlen marad. Mire egy csonttörés formájában megtapasztaljuk, a betegségaddigra legtöbbször már kialakult. Fontos, hogy alaposan kivizsgáltassuk magunkat: ehhez először csontsűrűség-
mérést, esetleg röntgen-, valamint vér- és vizeletvizsgálatokat is végeznek. A pontos diagnózis alapján lehet meghatározni a leghatékonyabb kezelési módokat. A csontritkulás súlyosabb formái és a következményként kialakuló folyamatos csonttörések ugyanis rendkívül veszélyesek, főleg idősebb korban.
3. A csonttömegvesztés mérséklése
Szó sincs arról, hogy 35 éves korunk után azonnal aggódnunk kellene, hiszen a csonttömeg 40-45 éves korunkig stagnál, csak utána kezd csökkenni. Az élettanilag normális csontvesztés mértéke évi 3-5 százalék. Ez természetes folyamat, ami viszont lassítható, sőt egyes esetekben meg is állítható. Hogyan? Mint a megelőzésnél, ebben az esetben is a komplex kezelés a leghatásosabb ellene: kalcium-, D-vitamin és K2-vitamin, valamint akár hormonpótlás is (változó korban), ésrendszeres mozgás és fizikoterápia. Kiváló komplementer módszer lehet a mágnesterápia is, ami tudományosan bizonyítottan lassítja a csontsűrűség csökkenését – újraaktiválja a kalcium felvételért felelős sejteket, blokkolja a degenerációs folyamatot, és növeli az esetleges kalciumpótló kúrák hatékonyságát.
Vámos Éva
Gyógyhír Magazin
