Valóban olyan nagy dolog beszélni a nagydologról, és tényleg a 21. század „problémája”? Egy nemrégiben megjelent kötetben találtam meg a választ. Ahogy Szécsi Noémi és Géra Eleonóra írják Egy budapesti úrinő magánélete című könyvükben: a betegségek lefolyásának, tüneteinek (pl. hasmenés, székrekedés, kelések, kiütések) aprólékos leírása egyáltalán nem tartozott az elhallgatandó részletek közé. Ez a 19. századi ember betegséghez való viszonyáról árulkodik: a betegséget az emberi lét természetes velejárójának tekintették. „Ügyelj, hogy rendesen széked legyen, mert attól is jön a fejfájás. A bajoddal rendben vagy? Írd meg te azt nekem szépen a legközelebbi levélkédben, lehet külön is megírni egy cédulára” – írta az egyik édesanya a leányának, akinek soraiból jól látszik, hogy a székrekedés említését nem találta kínosnak a család előtt, a havibaj kérdését viszont már diszkrétebben kezelte. 

Miért ne nyomjuk el? 
„Felnőttek esetében is előfordul a székelési inger tudatos elnyomása. A székletvisszatartás köszönhető a rohanó életmódnak, illetve annak, hogy munkahelyen a felnőttek nagy része nem szívesen mer székelni. A folyamat ördögi kört indíthat be. Ugyanis a fiziológiás székelési inger elnyomásakor a széklet tovább marad a vastagbélben, besűrűsödik, mert vízvisszaszívódás megy végbe. Így a széklet spontán ürítése nehézzé válik, ez (főleg gyermekeknél) további félelmet válthat ki a székletürítés közben fellépő kellemetlenségtől, fájdalomtól.” – olvasható az egyik szakportál 
(http://szekrekedes-szorulas.hu/) összefoglalójában. Megzavart bélrendszer – megzavart egészség! Már Hippokratész is feljegyezte, hogy a belekben élő baktériumoknak létfontosságú feladatuk van: lebontják a cellulózt, nélkülözhetetlen vitaminokat termelnek, és folyamatos edzésben tartják az immunrendszerünket, ezért olyan fontos, hogy a bélflóra ne károsodjon. 
Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin