Hosszúnak és keménynek ígérkezett a tél 1535 no-vemberében, amikor az Ázsia felé vezető észak-nyugati átjárót kereső Jacques Cartier francia felfedező úgy döntött, hogy helyben várja ki a tavaszt. Ez volt a második útja a mostani Kanada partjaihoz. Cartier három hajója, 110 embere és több tucatnyi irokéz erődöt építettek, tűzifát gyűjtöttek, halat, vadhúst sóztak le, hogy kihúzzák tavaszig a Szent Lőrinc folyó torkolatában. Felkészültnek gondolhatták magukat, de hajóik mozgásképtelenné váltak a kétméteres jég fogságában, a parton pedig másfél méteres hó akadályozta a mozgást. Az igazi istencsapása mégis tél közepén érte őket: skorbut tört ki a táborban. Előbb az irokézek, majd a francia felfedezők körében is megjelentek a rettegett tünetek: kimerültség, letargia, vérző és sorvadó fogíny, kihulló fogak, fájón sajtó csontok, gyógyulni alig akaró sebek, láz, kínzó görcsök előzték meg a keserves halált. 

Egy titokzatos főzet
A francia csapatból végül már csak tíz embernek volt annyi ereje, hogy ápolja a többieket. Cartier már expedíciója végzetes kudarcát vizionálta, amikor meglátta, hogy a közeli indián falu főnökének korábban ugyancsak beteg fia milyen gyorsan felépült. Az indián megmutatta, hogyan készítenek főzetet egy bizonyos fa (talán a nyugati tuja) leveléből. A felfedező nem bízott az indián főzetben, de elkeseredett emberei közül többen inkább megitták a méregnek hitt italt, abban a reményben, hogy legalább hamarabb véget érnek szenvedéseik. Órákon belül jobban lettek. Végül 85 francia életét sikerült megmenteni, tavasszal folytatódhatott az expedíció. Cartier isteni csodaként említette a gyógyulást. Nem tudhatta, hogy valójában csak sikerült feltölteni emberei lemerülőben lévő C-vitamin-tartalékait. 

Isten akaratából meggyógyultak… 
A skorbutot sokáig olyan fertőző betegségként tartották számon, ami elsősorban a hajósok körében szedi az áldozatait. Nem tudták, hogy hiánybetegségről van szó, és bizony Cartier is csak annyit írt naplójában, hogy emberei végül isten akaratából meggyógyultak de azt nem, hogy miként. 

A kór még bő két évszázadig szedte az áldozatait. Voltak ugyan kapitányok, akik előírták a friss zöldségek, gyümölcsök fogyasztását a hajókon, de a skorbuttal kapcsolatos első markáns véleményt majd egy porosz születésű tudós, Johann Bachstrom fogalmazta meg 1734-ben. Arról írt, hogy a betegség a friss zöldségek, gyümölcsök fogyasztásának hiánya esetén jön elő. 

Elméletét aztán a brit hajóorvos, James Lind 1747-es kísérlete támasztotta alá. Ő különböző kiegészítő étrendet állított össze a matrózok csoportjainak: egyesek almabort, mások ecetet, tengervizet, vagy épp vitriolt kaptak, illetve voltak, akiknek napi két narancsot és egy citromot kellett megenniük a szokásos menü mellett. Azonkívül, hogy kiderült, a citrusok fogyasztása megelőzi a skorbutot, Lind kísérlete azért jelentős, mert ez volt az egyik legelső, ellenőrzött körülmények között lezajlott tudományos kísérlet a világon. 

Az antiscorbutic segít!
A brit haditengerészet mégis csak bő fél évszázaddal később, 1800 után írta elő a kötelező citromléfogyasztást. Sokan úgy tudják, hogy a hajósokat a savanyúkáposzta mentette meg a skorbuttól. James Cook kapitány Hawaiira hajózott jól megpakolva káposztás hordókkal, így egyetlen emberét sem vitte el a betegség, amiért aztán kitüntetést is kapott.

Ekkoriban már antiscorbutic-nak nevezték azokat az élelmiszereket, amikről tudták, hogy fogyasztásukkal elkerülhető a kór. Az elnevezést majd Szent-Györgyi Albert vette elő megint 1928-ban. Ő különítette el először, majd állapította meg, hogy pontosan hogyan is néz ki kémiailag a C-vitamin. (Ennek körülményeiről olvashat cikkünkben a 7. oldalon.) Szent-Györgyi, illetve egyik brit kutatótársa javasolta, hogy az akkor éppen L-hexuron-savként emlegetett anyagot nevezzék aszkorbinsavnak a skorbut elleni hatására emlékezve.

Mire Szent-Györgyi idáig jutott, a tudomány már tisztában volt a C-vitamin jelentőségével. 1912-ben a lengyel Kazimierz Funk állt elő a vitaminok, közte a skorbutellenes vitamin koncepciójával, és ezután alig 16 év kellett ahhoz, hogy Szent-Györgyi el is különítse 1928-ban.
Ballai Vince

Gyógyhír Magazin