„A Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítványt, a MOHÁ-t 2014-ben hoztuk létre érintettekkel és szakemberekkel, de szociális munkásként már korábban is szerveztem támogató csoportot limfómás betegeknek más keretek között. A MOHA célja a felnőtt vérképzőszervi betegek és hozzátartozóik érzelmi támogatása, érdekeik érvényesítése és a betegedukáció segítése.” Rendkívül fontosnak tartják továbbá a tudományos gondolkodás népszerűsítését, a bizonyítékokon alapuló orvoslás iránti bizalom erősítését és küldetésüknek tartják az általános egészségértés-szint emelését is. Csak a tájékozott beteg tud kezelőorvosának egyenrangú partnere lenni, és ha nem érti, hogy mi és miért történik vele, akkor hogyan várható el az tőle, hogy betartsa például a gyógyszerszedésre vonatkozó utasításokat, vállalja a sokszor embert próbáló kezeléseket? Persze könnyebb ráhagyni az orvosra a döntést, hiszen ő „úgyis jobban tudja”, de így a beteg csak elszenvedője a rá felülről kiszabott kezelésnek, nem pedig annak egyenrangú, értő, aktív részese. 

A MOHA alapításakor rögtön csatlakozott a terápiás terület releváns nemzetközi ernyőszervezeteihez, mert ez remek lehetőség arra, hogy a világban már kipróbált, jó gyakorlatokat megtanulják és ezt a tudást itthon kamatoztassák. Arra is jók ezek a tagságok, hogy könnyebben pozícionálják magukat, hiszen látni lehet, hogy máshol is küzdenek nehézségekkel. A magyar hematológiai betegek a diagnosztikához, gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében nincsenek hátrányban az európai betegekhez képest.

A limfóma sokféle lehet, és hétköznapi tünetei miatt nehezen felismerhető. Erre a betegségre is igaz viszont, hogy a beteg gyógyulási esélyei sokkal jobbak, ha korán fedezik fel a problémát, habár szűrésről a szó klasszikus értelmében nem beszélhetünk – magyarázta lapunknak dr. Bödör Csaba, az I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet kutatója. A limfómák a legsikeresebben gyógyítható rosszindulatú betegségek közé tartoznak.
Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin