Bár a krémeket általában jobban kedvelik a fogyasztók, a magasabb víztartalom hátrányokkal is járhat. A vizes közegben ugyanis jobban szaporodnak a mikróbák, ami a termék minőségromlásához vezethet. Ha megfelelő körülmények között (például gyógyszergyártási szabványok szerint működő üzemben) történik a gyártás, a készítmények bakteriális vagy gombaszennyezettsége kizárható – egészen addig, amíg a fogyasztó felbontja a terméket. Felbontás után ugyanis a környezetből mikróbák kerülhetnek a termékbe. A tartósítószerek alkalmazásának célja az, hogy a termékminőséget rontó baktériumok és gombák ne szaporodhassanak el. Ha azonban a mikróbák nagyon nagy mennyiségben kerülnek a krémbe, a minőségromlás nagyobb eséllyel következhet be. Ennek kockázata csökkenthető, ha a krém tubusban kerül forgalomba, ugyanis a tégelyes kiszereléssel ellentétben a tubusban maradó krém nem érintkezik nagy felületen a (szennyezett) testfelszínnel és a levegővel, amelyben sok gomba és baktérium található.
A tubusos csomagolás másik nagy előnye, hogy megakadályozza a levegővel való érintkezést. Ennek azért van jelentősége, mert a növényi hatóanyagok minőségromlásának egyik fő forrása az oxidáció és az oxidatív folyamatokat a levegő oxigéntartalma jelentősen gyorsítja. Mivel a gyógynövénykivonatokat tartalmazó termékeket nem feltétlenül alkalmazzák folyamatosan, napi rendszerességgel, lényeges, hogy minél hosszabb ideig változatlan maradjon a hatóanyagtartalmuk, ez is indokolja a tubusos kiszerelést. Az utóbbi években a tubusok minősége sokat fejlődött. A korábban széles körben elterjedt műanyagtubusok hátránya volt, hogy átengedték az oxigént, a fémtubusok anyaga viszont kölcsönhatásba léphetett a krémek összetevőivel. A legmodernebb, fém (általában alumínium) és műanyag rétegeket is tartalmazó laminált tubusok alkalmasak arra, hogy a lehető leghosszabb ideig megőrizzék a bennük található krémek minőségét. 
Dr. Csupor Dezső
egyetemi docens

Gyógyhír Magazin