Kezdjük néhány általános megállapítással: az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization; WHO) összegzése szerint a csont- és izomrendszerrel összefüggő kóros állapotokat 150-nél több diagnózis írja le. Közös vonásuk, hogy fájdalommal, illetve a fizikai funkciók ellátásának csökkent képességével járnak, továbbá nem egy alkalommal az értelmi képességek hanyatlásához vezetnek. 
A szervezet szakértői azt is megállapították, hogy a nevezett egészségügyi elváltozások általánosságban véve is növelik a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát, illetve az egy-egy népességre jellemző halálozási arányt. Sok más idült elváltozáshoz hasonlóan a csont- és izomrendszer kóros elváltozásainak tényezői között is ott szerepelnek a nem megfelelő táplálkozás, az ülő életmód, illetve az előbbiek következtében szinte törvényszerűen megjelenő túlsúly. A WHO anyaga azt is leszögezi, hogy akár az életkor, akár a földrajzi eloszlás szempontjából vizsgáljuk, a csont- és izomrendszerrel kapcsolatos problémákban szenvedők kényszerülnek a legnagyobb arányban tartós fájdalommal élni. 

Minden harmadik ember 
A WHO anyaga azt is leszögezi: bár az elterjedtebb mozgásszervi betegségek előfordulása az életkorral növekszik, ezek nem csak az idősebbeknél jelentkezhetnek: így például a gyulladásos arthritis a gyermekeknél, a serdülőknél és a középkorúak körében éppen a fejlődés idején, illetve a legmagasabb jövedelemtermelő képességgel rendelkező években keseríthetik meg a páciensek életét. Durva becsléssel a szervezet szakemberei azt állítják, hogy nagyjából minden harmadik ember él együtt valamilyen krónikus, fájdalommal járó izom- és csontrendszeri elváltozással. Ez annyit tesz a WHO dokumentuma szerint, hogy a mozgásszervi elváltozások például az Amerikai Egyesült Államokban a szív- és érrendszeri, illetve a krónikus légúti megbetegedésekhez hasonló arányban fordulnak elő. Ezek gazdasági terhéről itt most elég annyit megemlíteni, hogy az évtized első évében a WHO becslése szerint 213 milliárd dollár (azaz a bruttó hazai termék közel 1,5%-ának megfelelő) terhet okoztak az USA gazdaságának – feltehetően ez az arány hasonló lehet a világ gazdaságilag fejlettnek tekinthető országaiban, így hazánkban is. 
(A WHO eredeti anyaga angolul itt olvasható az interneten: who.int/bulletin/volumes/96/5/17-204891/en/.

A kulcs a rendszeres mozgás
És hogy mit tehetünk mozgásrendszerünk épségének megőrzéséért, a meglévő bajok enyhítéséért? Talán a WHO fentebb idézett anyaga is megerősíti azt az alapigazságot, hogy az optimális testsúly megőrzése, a rendszeres testmozgás létfontosságú. (Nem csupán az izmok, csontok, porcok egészségének szempontjából, de helyhiány miatt itt nem térünk ki arra, milyen áldásos hatású a jó kondíció, a sportolás a szív- és érrendszerünkre, a szellemi és lelki jóllétünkre.) Ezúttal is igaz az ökölszabály, amely szerint a napi átlagosan 30 percnyi, közepesen intenzív testmozgás elengedhetetlen: nemcsak az ideális testsúly – és így például az egészséges önbizalom – eléréséhez, hanem azért is, mert az erősödő izmok csökkentik például a porcok terhelését, részben átveszik az ínszalagok feladatát stb. 

Megfelelő táplálkozás
Ezen kívül természetesen sokan fogyasztanak megelőzésre, meglévő panaszaik kezelésére, vagy egyszerűen mozgásrendszerük – sportjuk vagy munkájuk miatt történő – túlterhelése miatt olyan készítményeket, amelyeket kifejezetten az izmok, a porcok és a csontozat épségének megőrzésére fejlesztettek ki. Sok ilyen készítmény összetevői között találjuk meg a C-vitamint vagy a D-vitaminokat – előbbi nélkülözhetetlen például a porcokat alkotó kollagének képződéséhez, míg D-vitamin híján a csontok épségéhez, felépüléséhez szükséges kalciumot nem képes szervezetünk felszívni a táplálékból. Azt azonban soha ne felejtsük: a legoptimálisabb táplálékkiegészítő fogyasztása sem pótolja a szakszerű vizsgálatot és terápiát. ha panaszaink komolyra fordulnak.
Pap György

Gyógyhír Magazin